Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században - Ady Endre (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században

verseiben. A Keletről idedobott társtalan és tanácstalan fajta nagy együtt-elha- gyottsága, a sors legsötétebb éjszakája itt van.”(5)

Adynak meg kellett érnie, hogy amit prófétikus verseiben annyiszor megjövendölt, a haza teljes összeomlását, az végül be is következett. Könyörgés, rezig- náció s talán valami titkos reménység járja át utolsó nagy magyarságversét:

Ne tapossatok rajta nagyon,

Ne tiporjatok rajta nagyon,

Vér-vesztes, szegény nagy szivünkön,

Ki, íme száguldani akar.

(Üdvözlet a győzőnek)

Az ISTENES VERSEK KÖRE. Az istenes versek Az Illés szekerén kötetben bukkannak föl először. Ady Istenről nem az áhítat, a csodálat vagy az alázat hangján szól, hanem mint olyan valakiről, aki társa, máskor pedig vitapartnere az élet dolgaiban. Ahány istenes vers - annyiféle Istenkép. Harcostárs (,^4dám, hol vagy?”), más alkalommal az Elet (Isten balján), megint máskor egy félelmetes, csúszó hátú Cethal (A Nagy Cethalhoz) vagy az Idő (Isten, a vigasztalan).

Adyt a bűntudat, a magány és egy kis önsajnálat vezeti el Istenhez. Fogad- kozik, hízeleg, perlekedik. „Jób is egy lélegzetre bízik és elcsügged, hiszi és káromolja Istent, vétkesnek, majd ártatlannak mondja magát. O perel így a saját igazáért hol alázatos, hol szemrehányó hangon Istennel, aki elhagyta, szenvedésekkel sújtotta, és barátait is elfordította tőle.”(6) Szeress engem, Istenem - így könyörög viszont egy másik versében Istenhez, akit így láttat a ciklusadó Sion-hegy alatt c. versben:

Egy nagy harang volt a kabátja,

Piros betűkkel foltozott,

Bús és kopott volt az öreg Úr.

Paskolta, verte a ködöt,

Rórátéra harangozott.

A forradalmi versek köre. Adynál tematizálódik először a magyar irodalomban a pénz mint a költészet tárgya (Ima Baal Istenhez; Harc a Nagyúrral). A pénz mindenhatósága elleni lázadás sodorja Adyt a szocialisták táborának közelébe. Az Illés szekerén kötetben bukkannak fel Ady forradalmi versei. A magyar múltból Dózsa György alakja áll a legközelebb hozzá (Dózsa György unokája; Dózsa György lakomáján), a lázadó plebejus, bocskoros nemesé, a magyar múlt többi nagy alakja hidegen hagyta költői képzeletét.

Ady lírájából mára leginkább a forradalmi versei avultak el, azok a versek, amelyeket az ötvenes-hatvanas évek irodalompolitikusai az életmű előterébe toltak. S nem is annyira tematikai okokból vagy szemléletük miatt. Ezeknek a verseknek a nyelve az, ami romlékony. Továbbá, Ady nagy magyarságverseivel ellentétben itt zavaró a messianizmusba tévedő prófétálás. Ami magyarságverseiben a végzet megrendítő megjövendölése, az a forradalmi versek zömében modorosság