Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században - Ady Endre (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században Egymás húsába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. A vágy és a megvalósulás közötti feszültség szikrázása {Léda a hajón), a szerelemnek és a halálnak az összefonódása {A tó nevetett), Ady önszeretete {Mert engem szeretsz) egyaránt meglelhető a Léda asszony zsoltárai ciklusban. Ugyanezek a motívumok köszönnek vissza a Vér és Arany kötet Léda-verseiből is, néha dekadenciától sem mentesen {Lédával a bálban) vagy narcizmusát nyíltan megvallva: „Magam szeretem, ha szeretlek” {Add nekem a szemeidet). De nemcsak e szerelem keresetlenül őszinte megvallása irritálta a közvéleményt, hanem e versek érzékisége is. A testi szerelemnek még csak említése is tabu volt addig a magyar költészetben. Száz évvel később mindennek, természetesen, semmi társadalmi jelentősége sincs már, viszont láthatóvá vált a némely Léda- versben ott lappangó érzelgősség is, a Lédával szakító Elbocsátó, szép üzenetben pedig, amely üzenetről sok minden elmondható, csak az nem, hogy szép, Ady mérhetetlen, ellenszenves gőgje is. Csak az utolsó strófát, a legkegyetlenebbet idézem: Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nőjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak. Méltó nőjét végül, „kis női csukák” után Csinszkában, azaz Boncza Bertában, ebben az ifjú rajongójában találta meg. Vagyis hát... Inkább Boncza Berta találta meg őt, s lett Ady felesége és hűséges társa, ápolója a költő haláláig. Ady Csinszkához írott verseiben nyoma sincs a Léda-versek vad érzékiségének. „Nem szerelmes versek ezek többé, hanem az életbe kapaszkodás fáradt gesztusai, hol hálásak, hol könyörgőek” - írja Vezér Erzsébet.(4) Bensőséges hangjuk ellenére is komorak {Őrizem a szemedet; Oh, fajtám vére; Nézz, drágám, kincseimre stb.). A háttérben ott a háború, a közelgő összeomlás előérzete. Egyik legszebb Csinszka-versé- nek, az Egy háborús virágéneknek a második strófájában olvashatjuk: Halál és Szépség násza Soha ily óriásra Ily szörnyűre nem nőtt még: Valami katedrálist Keres a nagy vér-szőnyeg S ők átlejtik a Földet.
