Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM lamint több magyart csúnyán összevertek. A pozsonyi magyar követ értesülése szerint a magyarok elleni atrocitásokat a Hlinka-gárda szervezte. A gárda tagjai arra hivatkoztak, „hogy felsőbb parancsuk szerint kötelességük bántalmazni a magyarokat”. A szlovák hatóságok a helyenként felerősödő magyarellenes indulatokat annak függvényében, hogy aktuálpolitikai érdekeik hogyan kívánták, hol gerjesztették, hol pedig mérsékelni próbálták. Csehszlovákia szétzúzása után Hitler Lengyelország elfoglalását tűzte ki célul és a magyar kormány hozzájárulását kérte az észak-magyarországi vasútvonalak német csapatok általi használatához. Ennek fejében tárgyalási alapként felajánlotta Szlovákia egyes részeit. A magyar kormány elutasította Hitler ajánlatát és semleges maradt a háborúban. Szlovákia a németek oldalán vett részt a lengyelek elleni háborúban, jutalmul az 1938-ban Lengyelországhoz csatolt szlovák területeket kapták vissza néhány lengyel faluval kiegészítve. A pozsonyi magyar követ 1939. október 2- i jelentésében beszámolt arról, hogy az egyik szlovák katonai alakulat miután a lengyelországi hadjárat befejeződött, fellázadt a rossz élelmezési viszonyok miatt. Parancsnokuk azzal nyugtatta meg őket, „hogy egy hét múlva jóllakhatnak Debrecenben kolbásszal és paprikás szalonnával” - erre a rendbontás abbamaradt. Szabó György pozsonyi magyar követ felhívta kormánya figyelmét, hogy a szlovák revíziós igények elmaradása miatt a szlovákiai magyarság és tulajdonuk eshet áldozatul. Jóslatában nem is csalatkozott, mivel a szlovák politikai elit területi nyereségükön felbuzdulva a belügyi szerveiknek a magyar kisebbségi vezetők és párttagok letartóztatására adott parancsot, melynek következtében ismét atrocitásokra került sor több szlovák városban. A szlovák sajtó is éles kirohanásokat intézett a magyarok ellen. 1939 október elején a pozsonyi német követ intervenciójára Alexander Mach, a szlovák kormány propagandafőnöke abbahagyta az agitációt Magyarország és a szlovákiai magyarok ellen és a szlovák sajtónak is ez irányú utasítást adott. Szabó György pozsonyi magyar követ beszámolójában kifejtette, hogy Szlovákiában a lengyelországi hadjárat után az a hiedelem járta, hogy Hitler hálából a szlovák csapatok lengyelországi részvételéért visszaadja nekik a déli területeiket Kassával együtt. A pozsonyi magyar követ szerint ez a tévhit abból eredt, hogy Hitler Tisóhoz köszönő táviratot intézett, amelyben háláját fejezte ki a Lengyelország elleni hadjáratban való segítségért. Hitler távirata reményekkel töltötte el a szlovákokat. Mach a német tiltakozás ellenére sem zavartatta magát és továbbra is Szlovákia területi követeléseit hangoztatta beszédeiben. A németek figyelmeztetése miatt immár körmönfontabban és burkoltan utalt országa területi követeléseire, Magyarország nevének említése nélkül. 1939. szeptember 21-én Mach Zakopanéban az egyik szlovák helyőrséget meglátogatva ezeket a szavakat mondta: „Szlovákia soha nem akart idegent magának és most sem kér ilyet, ami azonban az övé, azt mindig és mindenütt el fogja venni.” Szeptember 24-én Eperjesen is beszédet intézett az ottani helyőrséghez, amely szerint „a fő dolog, hogy megőrizzük egészséges idegeinket és mindenben megvárjuk a megfelelő időpontot”. A későbbiek folyamán Mach lett a szlovák nacionalista körök egyik fő szócsöve. Szabó György 1939 október elején beszélgetést folytatott a szlovák külügyminisztérium egyik politikai osztályának vezetőjével a két ország viszonyáról. Beszélge
