Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM melynek révén a magyarok visszaszerezhetnék a szlovákok jóindulatát és a két nép is közeledhetne egymáshoz. Esterházy a Surány és Tótmegyer közötti területet javasolta, amely amúgy is szlovák többségű volt. A magyar kormány ez elől elzárkózott: „Magyarországot Trianon oly nagy területektől fosztotta meg, hogy most aztán egyetlen centiméterről sem mondhatunk le abból, amit a bécsi döntés visszaadott”- mondták Es- terházynak válaszképpen elképzelésére. SZLOVÁK-MAGYAR VISZONY A BÉCSI DÖNTÉS UTÁN A magyar-szlovák viszonyt az 1938. november 2-i első bécsi döntés teljesen elmérgesítette. Szlovákia legértékesebb mezőgazdasági területeit vesztette el. Tiso a „Slovák” című Pozsonyban megjelenő kormányhű napilap egyik számában kifejtette, hogy mindkét tengelyhatalom ugyanúgy bánt Szlovákiával, ahogy Münchenben bántak a csehekkel. Beszédében igyekezett magáról elhárítani a bűnbak szerepét, és védekezésül a következő érveket hozta fel: „Ezért a területi veszteségért a felelősség az előző csehszlovák kormányt terheli.” A hivatalos szlovák propaganda ettől kezdve változó intenzitással, jószerivel a háború utolsó esztendejéig, hangsúlyozta a rabságba került szlovákok és az elrabolt területek felszabadításának szükségességét és a magyar uralom alá került szlovákok sanyarú sorsát és szenvedéseit. A magyarokkal szembeni gyanakvást a bécsi döntés csak fokozta, a déli területek nagy részének elvesztése szlovák részről intenzív sérelmi politika és irredenta propaganda kialakulását eredményezte. Tiso legnagyobb belpolitikai problémája az volt, hogyan nyugtassa meg az elcsatolt területek lakosságát, hogy ne alakuljon ki pánik, és hogyan akadályozza meg az ottani szlovák értelmiség tömeges elmenekülését. A kormány nevében felhívást intézett minden állami alkalmazotthoz, és arra kérte őket, hogy ne hagyják el a helyüket, és a jövőben is segítséget és védelmet ígért nekik cserébe. Különleges figyelmet szenteltek a tanárok helyben maradására, hogy legalább ők, mint szellemi vezetők ne hagyják el az elcsatolt területeket. Célja ezzel az volt, hogy a szlovák nyelv oktatása az iskolákban továbbra is fennmaradjon, amivel gátat szabhattak az asszimilációs folyamatnak. Az autonóm szlovák kormány kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy a bécsi döntést korrigálni kell. Erre lett volna lehetőség mindaddig, amíg a Határmegállapító Vegyesbizottság le nem zárta munkáját. 1939. március 9-én Szlovákiában zavargások törtek ki a prágai vezetés ellen. Az államelnök, Emil Hácha elmozdította tisztségéből a Tiso vezette autonóm szlovák kormányt, majd kiadta a parancsot a hadseregnek, hogy vessenek véget a szlovák miniszterek szeparatista törekvéseinek. Az autonóm szlovák kormány helyére új kormányt nevezett ki. 1939. március 12-én a csehszlovák kormány német nyomásra kénytelen volt beszüntetni a rendcsinálási akciót. Március 13-án Hitler magához rendelte és az esti órákban fogadta Tisót. Közölte vele, „hogy Cseh-Szlovákiában a helyzet tarthatatlan s a németekkel rosszul bánnak”. Hitler kérdést tett fel Tisónak, azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak a szlovákok, miért nem fordulnak nyíltan a cseh kormány ellen. Ha a szlovákok kikiáltják önállóságukat, úgy Hitler támogatná azt, ha nem, akkor elfoglalják területeiket a magyarok. A „színjáték” hatásosabbá tételére ekkor a Führer meg
