Irodalmi Szemle, 2005

2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)

FÓRUM

titkár helyettesének: „...a csehek mindenféle stratégiai, gazdasági, vasútpolitikai és egyéb kifogásokkal éltek ama területek és városokat illetőleg is, hol a néprajzi helyzet világosan a mi javunkra szól. A csehek - mondottam - oly hangnemben próbálkoztak meg velünk tárgyalni, mintha győztes fél folytatna tárgyalást egy legyőzött féllel, ami a tényleges helyzet teljes félreismerése. Most nem ők, hanem mi követelünk, követeléseink világosak és logikusak és szigorúan alkalmazkodnak a müncheni négyhatalom elveihez, így tehát azok egyszersmind a nagyhatalmak álláspontját is jelentik.”

A komáromi tárgyalások eredménytelenségének két fő oka volt. Az első, hogy eltérőek voltak a statisztikai adatok, amelyeket használtak, illetve elismertek. A magyar fél az 1910-es kimutatásokat használta, míg a cseh-szlovák delegáció az 1930-as számadatokat ismerte el. Másodsorban pedig a csehek stratégiai és gazdasági érveket vonultattak fel, míg a magyarok etnikaiakat. Több anekdota is fennmaradt a tárgyalásokkal kapcsolatosan, amely szerint Teleki azt mondta a cseh-szlovák delegációnak: „Komáromban vagyunk és nem Párizsban, Csehszlovákia most nem diktálhat”.

DIPLOMÁCIA] AKNAMUNKÁK ÉS PÁRTFOGÓK SZERZÉSE

Ribbentrop 1938. október 19-én fogadta Tisót és Durcanskyt, akik egyhangúan a magyar követelések ellen nyilatkoztak, és az 1910-es népszámlálási adatokat hamisnak kiáltották ki. Egyúttal hangsúlyozták Kassa városának életbevágó szerepét, melyet, mint közlekedési csomópont tölt be. A népszavazást elvetették Szlovákia területén, mivel attól tartottak, hogy az a magyar machinációk miatt hamis és kedvezőtlen képet adna a szlovákok számára. Ribbentrop rokonszenvét fejezte ki a szlovákok irányába, de egyúttal a megértés szükségességét is hangsúlyozta a magyarok jogos követelései iránt. ígéretet tett arra, hogy Kassát, Munkácsot és Ungvárt megmenti a szlovákok számára. 1938. október 20-án a cseh-szlovák kormány német közvetítéssel eljutatta végleges területi ajánlatát a magyar kormányhoz, mely 11 300 négyzetkilométernyi területet tett ki, de ebben azonban nem szerepeltek a felvidéki magyar városok úgy, mint Nyitra, Rimaszombat, Kassa, Ungvár és Munkács, emiatt a magyar delegáció ezt nem fogadta el. A döntőbírósági ítélet a még vitatott területek, és főleg a határ menti fontos városok miatt vált szükségessé. A szlovák rádió még aznap bejelentette, hogy a csehszlovák csapatok teljes készültségben vannak és felhívták a lakosság figyelmét, hogy a határokat, ha kell fegyverrel is védjék meg a magyarok fenyegetésével szemben. Ciano olasz külügyminiszter rendkívüli alapossággal akart fölkészülni a magyarok és északi szomszédjuk közötti vitára, ezért magyar szakértők segítségét kérte Teleki Páltól. Adatokra volt szüksége, bizonyító erejű statisztikákra és térképekre Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter érveivel szemben. Ciano Rómában a következőket mondta: „Ebben a párharcban én szeretnék az alapos német lenni, és szeretném, ha Ribbentrop lenne a felületes olasz.” Esterházy János miután megtudta, hogy magyar szakértők utaztak az olasz külügyminiszterhez, azonnal Olaszországba akart jutni. Összeköttetései révén szerzett egy magyar katonai vadászrepülőgépet egy magyar pilótával, és azonnal Rómába indult. Útközben viharzónába kerültek, Esterházy rosszul lett és megérkezéskor eszméletlenül emelték ki a gépből. Gyengélkedése el