Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM határ kérdéséről, innen október 13-án tért vissza. Durcansky Berlinben kijelentette, hogy a szlovákok sohasem akartak uniót Magyarországgal és teljes függetlenségre törekszenek Pozsonnyal, mint fővárossal. A jövőben szoros politikai, katonai és gazdasági kapcsolatokat kívánnak kiépíteni Németországgal. Hermann Göring véleménye szerint a szlovák függetlenségi mozgalmat nagyobb mértékben kell támogatni, így a cseh állam Szlovákia nélkül nagyobb mértékben lenne kiszolgáltatva Németországnak. Szlovákiát a keleti területek elleni támadások kiindulópontjának és a légibázisok kiépítése szempontjából is fontos vidékként határozta meg. A magyar diplomácia értesülése szerint Durcansky útját a német vezetőkhöz Franz Karmasin, a Karpatendeutsche Partéi vezetője egyengette a bécsi nácikkal együtt, akik Hitler uralma alatt remélték a Habsburg Birodalom egyfajta helyreállítását, amelyben ők a szakértő helytartók szerepét tölthetnék be. A kétoldalú tárgyalások október 12-én folytatódtak, ekkor Tiso a Csallóközt ajánlotta fel azzal a feltétellel, hogy Komáromban cseh-szlovák szabad kikötőt kell létesíteni. Ez az ajánlat körülbelül 1800 négyzetkilométer nagyságú területet érintett volna 121 ezer lakossal, amelyből 117 ezer magyar nemzetiségű. A magyar delegáció ezt nem tudta elfogadni, mivel ez a magyarlakta területek alig 11 százalékát tette volna ki. Tiso látva a magyar fél elutasítását, kifejtette, hogy a Kis-Duna vonala szilárd határvonal és helyette lakosságcserét ajánlott. „Nem volna-e lehetséges a jelenleg Magyarországon élő szlovákok és a Csallóköztől északra élő magyarság között kölcsönös áttelepítést csinálni” - mondta. Teleki Pál válaszában elvetette a lakosságcserét, mivel azt „úgysem lehetne az érdekeltek megkérdezése nélkül keresztülvinni, ami hosz- szú időt venne igénybe” és ő egyébként sem támogatná azt. Tiso kijelentette, hogy a szlovák nép semmilyen körülmények között sem tudna belenyugodni abba, hogy 400 000 testvérét Magyarországnak engedjék át, mivel ezzel a szlovák közvélemény sohasem békülne meg. A szlovák delegáció egy másik tagja még azt is hozzátette Tiso kijelentéséhez, hogy „a szlovákok inkább a háborút választanák, minthogy 400 000 szlovákot Magyarországnak átengedjenek”. 1938. október 13-án végül 5405 négyzetkilométernyi területet ajánlottak 349 ezer lakossal, amelyből 342 ezer magyar nemzetiségű volt. Teleki a cseh-szlovák ajánlatot lemérsékelt Trianonként jellemezte, amely stratégiai és közlekedési szempontokon alapul és 90 százalékos többségű magyarlakta területeket kapcsolt volna el. Emellett másik fő hibaként azt említette, hogy több magyar népességű város is kimaradt az ajánlatból. Teleki hangot adott azon nézetének: „Azért, hogy ne kelljen esetleg egyes területeken új vasútvonalakat építeni, nem lehet zárt etnográfiai egységeket megbontani. Nem lehet városokat önkényesen visszatartani és a városok vásárterületének biztosítása címén nagy magyar tömböket szlovák területeken meghagyni.” Teleki kifejtette, hogy a cseh-szlovák javaslatot a 20 évvel korábbi szempontok alapján állították össze, ezért ez teljes egészében elfogadhatatlan a magyar delegáció számára. Teleki a magyar területi követeléseket egyértelműeknek tartotta, amelyek tisztán az etnikai elveken alapulnak és nincsenek tekintettel a szlovák fél közlekedési és stratégiai szempontjaira. Durcansky Telekinek kifejtette, hogy a saját javaslatuk figyelembe veszi az egyenlőség elvét, ami alatt azt kell érteni, hogy a határokat úgy állapították meg, hogy pontosan annyi magyar maradjon Szlovákiában, mint amennyi szlovák marad Magyar
