Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A sátáni terrorizmus és környéke (Böszörményi József kötete)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE sebbségi lét személyét talán valamivel közelebbről érinti, mint olyan embert, akit soha nem ért még nemzetisége, hovatartozása miatt hátrány, megkülönböztetés. Tulajdonképpen földink, akire büszkék lehetünk. (Ung vidéki, mokcsakerészi születésű) s a II. világháború sodorta több osztályos társával együtt az elszakított részekről határon átszökdösve tanulmányai folytatására Debrecenbe, honnan orvosi diplomával a zsebében immár magyar állampolgárként az ENSZ gyógyszer-külde- ményeinek ellenőreként bejárta a Távol-Keletet, Afrikát, s így közelebbről megismerkedik az egyes népcsoportok, etnikumok gondjaival, bajaival, az illető ország többségi lakosságának viselkedési formáival a kisebbségével szemben. Ez a kis brosúraszerű könyvecske józan logikájával lepi meg az olvasóját. Nem egyéni sérelmeket, elüszkösödött sebeket tép fel, boncol. Nem marad meg a sértett önérzet zsákutcájába is vezethető - ha te így, akkor én is így - (szerb- hor- vát-bosnyák öldöklés) fogat fogért megnyilvánulás sehova sem vezető magatartás mellett. A könyvecske szerzője az orvosi diagnoszta módszerét alkalmazva - nem tagadja meg kutatóorvosi mivoltát - mutat rá az etnikai háborúk okaira, s ezzel mintegy megmutatja az abból kivezető lehetséges utat is. - Bár, valljuk meg őszintén, ez körülbelül annyit ér, mint a harangot félreverni, hogy ne legyen jégeső. Hiába jut el a szerző az etnikai háborúk kitörésének eredendő okához, mert mind ez ideig sem az I. világháború után létrejött Népszövetség a maga idejében, sem pedig az ENSZ törekvései a II. világháború után nem vezettek eredményre. Az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban hozott döntéseket éppen azok nem tartják meg, akik a konfliktusok kialakulását tevékenységükkel szinte kiprovokálták. Mit is mond pontosabban?... „Feltűnő ellentmondás, hogy miközben az ENSZ fennen hirdeti az emberi jogok érvényesítését minden ember számára, addig számos ENSZ-tagállam alkotmányosan is diszkriminálja nemzeti kisebbségeit.” S amit az eddig megjelent kisebbségről szóló irodalom csak kevéssé, vagy egyáltalán nem tárgyalt, kitér az etnikumok, nemzeti kisebbségek keletkezésére egy államkereten belül. A klasszikus bekebelezési formán, a drasztikus vagy békés áttelepülési hullámon túl kitér a 20. századi emigrációs, migrációs folyamatokra, az információs robbanás után keletkezett újkori népvándorlás által létrejött kisebbségek helyzetére is. Bár sok esetben az így keletkezett etnikai csoportosulások nem követelik emberi jogaikat, mint például a USA-ba kivándorolt kínaiak, japánok, mexikóiak stb., de már számolniuk kell a volt gyarmati országoknak a volt gyarmatokról legálisan bevándorlók áradatával, pl. Franciaországban az algériai arabok beözönlésével (számuk már milliókra tehető), Hollandiában a surinamiakkal, Németországban a jelentős számú török, kurd vendégmunkásokkal stb. Böszörményi tanulmányában kitér arra a kényes kérdésre is: vajon van-e joga egy egységes területen élő, életképes etnikumnak kilépni egy államközösségből, s létrehozni saját, nemzeti államát. (Ez mind ez ideig megegyezéses alapon csak Csehszlovákiának sikerült.) Az ENSZ idevágó paragrafusa szerint igen is, meg nem is. A Janus-arcú két paragrafust is idézi a szerző, az olvasóra bízva az ENSZ-
