Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Polgár Anikó: Emberfej, lónyak és tarka szárnyak
KÖNYVRŐL KÖNYVRE trofista azonban Radnóti Zsuzsa szerint a kezdetben romantikus verses drámákat író Spiró György, akinek művei heves reakciókat váltanak ki a befogadókban: Kvartett című darabjának egyik előadásakor a mű szélsőséges humora és brutális jelenetei miatt a nézők fellázadtak, abba kellett hagyni az előadást. Komis Mihály Halleluja című művének legfőbb jellegzetessége a lírai és alpári keveredése. Érdekes a dráma időkezelése is: a jelenetek nem a linearitás síkján szerveződnek, hanem a főszereplő emlékezései alapján. Parti Nagy Lajos drámaírói munkásságát, mellyel az író a Szép Emő-i hagyományt fejlesztette tovább, Radnóti Zsuzsa a „lírai groteszk” kategóriájába sorolja, a cigány folklórból merítő Kárpáti Péter alkotásai pedig a „szürrealista groteszk” címkét kapták. Örkény, ahogy erre a kötet címéből is következtethetünk, a tanulmányok egyik kulcsszereplője, s ez természetesen, ha a magyar groteszkről van szó, mondhatni elkerülhetetlen. Az „Eläköön kysymysmerkki, alas piste!” („Éljen a kérdőjel, vesszen a pont!”) című tanulmány az Örkény-életmü általános áttekintését nyújtja, valamint Örkény saját groteszkértelmezését és ennek a sajátos Örkényi groteszknek a tipikus jegyeit foglalja össze. A tanulmány szerzője, Olga Huotari a groteszket elsősorban mint történelmi kategóriát elemezve mutat rá, hogy a magyar groteszk alapja a közép-európai élet abszurditása. Bahtyin terminusából, a „groteszk realizmus” fogalmából kiindulva emeli ki, hogy Örkény életművében mennyire fontos szerepük van az író megélt élethelyzeteinek (a polgári életmódot felváltó munkatábornak, ill. hadifogságnak). Örkény munkássága felé nemcsak a magyar, hanem a finn kutatók is érdeklődéssel fordultak. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy a kötet alapjául szolgáló konferencia egyik apropója a 2002-ben Juhani Huotari fordításában finnül megjelentetett Minuuttinovelleja (Egypercesek) című kiadvány volt. Riikka Kuokkanen a „groteszk halál”-ról értekezve elemzi Örkény Rózsakiállítás című művét, melynek finn változata Ruusunäyttely címmel (Outi Karanko-Pap fordításában) 1981-ben jelent meg. Finnországban Örkényt főleg drámáinak színházi előadásai révén ismerik - a művek kritikai fogadtatását, a magyar és finn gondolkodás közötti különbségeket a Tóték finnországi recepcióját bemutató Raija Oikari foglalja össze. A Tóték első finnországi bemutatója 1969-ben volt Helsinkiben a Nemzeti Színházban (Kansallisteatteri), mely abban az időben az egyik legkonzervatívabb helynek számított - ez lehetett az oka annak, hogy a finn színházközönség nem a groteszk lázadásaként értelmezte a darabot. A finn kritikusok Örkényt elsősorban Mrozekkel, Havellal, Ionescóval és Beckett-tel vetik össze, a finn írók közül pedig elsősorban Veijo Merihez és Dániel Katzhoz hasonlítják. A Ruusunäyttely című gyűjteményes kötet (mely a Rózsakiállítás mellett a Tóték és a Macskajáték kisregényváltozatának finn fordítását is tartalmazza) egyik kritikusa megjegyezte, hogy a finnekből néhány kivételtől eltekintve hiányzik a megmosolyogtató abszurditás és az akasztófahumor iránti érzék. Ha van ilyen általános tendencia, akkor ennek tudható be, hogy a groteszk jelenléte a finn iroda
