Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Pozsony... Anno... (Keszeli Ferenc könyve)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE zek nem járókelők úgy általában, hanem emberek, állnak és ránk néznek. Nem mosolyognak, komolyságuk a pillanat fontosságának és az önbecsülésnek szól. Abban az időben az emberek komolyan vették önmagukat! A képekről nemcsak nyugalom, hanem méltóság is árad. Valamiféle mindennapi ünnepélyesség, kimondatlan biztonság és értéktisztelet. A rendezettség öntudata! A képek olyan létforma nyugodt látványát tükrözik, amelyben a törvényes rend biztonsága és a becsületes tettek értékének a tisztelete munkál. Ezek a polgárok tudják, hogy mindennek meg kell adni a módját! Az említett ikonszerűséget se a fényképezés korai korszakának a rendkívülisége teszi, hanem hogy az emberek meg vannak győződve róla, fontos aktus részesei. A kép az idő felett aratott győzelem, emberi mivoltukat őrzi meg az utókornak! Keszeli Ferenc a jelenségeket hasonló értékű szövegmozaikokkal kíséri és erősíti. Hangulatképek, tényeken alapuló történetkék, adatszerű közlések, a képeslapokról vett, egykori szövegek, valós szereplőkről és eseményekről írt mininovellák, feljegyzések, töredékek. Szociológiai pillanatfelvételek és egykori legendák. A szóbeli közlés erejével gazdagítják a képi látványt! Egyenértékűek vele. Néha a kép mintegy illusztrálja az adalékot, a történetet, máskor a szöveg adja a kép magyarázatát, tágítja légkörét, árnyalja jelentését. Nehéz lenne eldönteni, de nem is lényeges, hogy a szerző konkrét adatokra támaszkodik vagy képzeletéből is bőven merít. Amikor a múltat idézzük, a képzelet játékát is igényeljük, kell hozzá - a talán romantikusnak tűnő - álmodás! Krúdy Gyula ragyogóan álomszerű írásművészete nem véletlen s felvidéki gyökérzetű! Némi krúdyas hangulat Keszeli művét is belengi, szövegeit áthatja az emlékezés lágysága s a múlt csodálatos fontossága, mely - ha akarjuk - valóban megszépülhet. Emellett felleljük a történelem kesernyés fintorait is - hiánytalanul! De nézzünk példát minderre! íme a Promenade - a Sétatér képe, előtérben a színház előtt a Ganümédész-díszkút! S a Katonai Előkészítő Intézet épülete! Itt dolgozik a délceg Jenő. Beregszászról jött Pozsonyba, míg a sógorasszonya, Eta ugyanonnan Bukatestig futott. Jenő otthon elcsábította sógorasszonyát, párbaj lett belőle, Jenő bátyja, Eta férje meghalt, utána mindketten elköltöztek Beregszászról. Jenő városunkban éli tovább a századelő aranyiíjainak életét, s a gazdagabb Eta Bukarestből küldi neki a pénzt, szerelmesen támogatva a ficsúr Jenőt! A történet jellemző emberi drámaisága mellett monarchiabeli térségek méreteit és békebeli hangulatot is közvetít! Másik képen vigyázzállásban, fontossága tudatának méltóságában látjuk Albertet, a híres rendőrt. Hiúsága készteti, hogy mindig tudja, hol fényképeznek s a képen lehessen. Kozics úr meséli ezt, aki a régi Pozsony garantáltan valós alakja. Alighanem még mi is ismerhettük, mint újságírót és fényképészt. Találkozhatunk Pepi bácsival, Iluskával. „Itt ülök és magára gondolok. Üdvözli Geisler Géza” - írja a fiatalember Annának, a Justipad - vadászházzal című képen, G. G. nem más, mint egy budapesti úr (alsóházi képviselő), s anélkül, hogy Annával találkozna, hazautazik. Vagy itt van a Szalmakunyhó! A múltból egykor élő és képzeletbeli alakok merülnek fel, hogy legendák szereplőiként megjelenít
