Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Zirig Árpád versei (idő hullámai..., Utam mentén..., A kések ide érnek, Megkésett vers, lejtőjén a völgynek...)
Zirig Árpád versei föl az égre. Napnyugtával, ha megöregszik, ezüsthajából csillagbokros ég növekszik. lejtőjén a völgynek... megtörni az áporodottságot utazni kellene a gondolatok tejútrendszerén mindegy hogy hova mezítláb sündörög az ajtóm előtt az életem alkonya a vers mindkét oldalán mély szakadékok nem nyitnak rám ajtót így hát mindent kulcsra zárok ne kérdezzétek ma még megnevezni sem tudom őszinte szóval az igazi hazámat a könny birodalmát azt bizony ismerem ne féljetek nem lázadozom ha égre emelem fejem csak azt akarom hogy e pusztító őszben még egyszer halljátok halljátok még egyszer az én énekem aztán elindulok csendben lejtőjén a völgynek tudom végül úgy is egyszer értem jönnek
/
