Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Zirig Árpád versei (idő hullámai..., Utam mentén..., A kések ide érnek, Megkésett vers, lejtőjén a völgynek...)
Zirig Árpád versei Áléit kalászokra fáradhatatlanul ontja sugarát a nap, mézillat terjeng a berek felől, gyenge szellő és fodormentaszag. Fáradtság tör rám, pihenni megállók, tétován kémlelem, keresem az új utam. Gyermekkoromból vándor érkezik, szárnyas csizmákban elém suhan. Bágyadt meghatottság uralkodik e tájon, ide idegenek járnak haza. Szaporodik a gyom, földjeim kezéből hiányzik a kasza. Gyermekek papírhajót hajtogatnak, minden egyidejű, feledhető a jelen. Elviselhetetlen múltunkra, elénk vánszorgó jövőnkre nehezen nyitható ablak. Tárulkozó Európában bezárt bennünket a történelem. A kések ide érnek a folyóparton sorban állnak a fák ámyékfészkükben a halál lakik áteveznék a túlsó partra alattam recseg ropog a korhadt ladik fagyos szelekkel kések szállnak
