Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Fried István: Felső-Magyarország (Szlovákia) a március előtti periódus bécsi folyóirataiban (tanulmány)
Felső-Magyarország (Szlovákia) a március előtti periódus bécsi folyóirataiban Ungern]&\) A Politische Ökonomie fejezetben leljük a híradásokat a természeti kincsekről (bányászatról, a kommunikációs eszközökről), a közlekedési összeköttetésekről, az iparról, a kereskedelemről (pénzügyekről, a nemzetgazdaság egyes ágairól, a szegénységről/ínségről (ha máshonnan nem is, Jókai „felső-magyarországi” tárgyú regényéből tudható, mily nagy volt e területen bizonyos években az inség)6, a gazdasági szükségről, a járványokról, a katasztrófákról, végül a jótékonyságról és a gondoskodásról. Az utolsó fejezetben olvashatjuk a természettudományokról és a matematikáról szóló beszámolók és tudósítások bécsi folyóiratbeli kommentárjainak listáját, illetőleg az e tárgyban megjelentetett írásokból szemelvényeket. A fejezetek az alábbiak szerint oszlanak meg: ásványtan, antropológia, paleontológia, állattan, növénytan, orvostudomány, állatorvostan, matematika. A följebbi „tartalomjegyzék” tanúsítja, miszerint a mai Szlovákia területén szinte valamennyi tudomány és művészet olyan eredményeket mutathatott föl, amelyek méltóknak bizonyultak a bécsi bemutatásra. Nemigen tagadható, hogy kettős célzatú a bemutatás: tudományos szempontból az országismeret és/vagy helytörténet művelése jut nem csekély elismeréshez, sőt megjelennek az idegenforgalom megszervezése sürgetésének jelei, ugyanakkor irodalmi/művészeti szempontból egy kulturális/irodalmi táj képe bontakozhat ki az ismertetők nyomán. Összhangban a bécsi kezdeményekkel, amelyek a birodalmi patriotizmuson belül a sokszínűségnek, az e birodalmi patriotizmussal harmonizáló „nemzeti” (anyanyelvi kezdeményeknek igyekeznek népszerűséget szerezni. Ezt a törekvést képviseli a történészként, íróként, népmondagyűjtőként joggal nevet szerzett Mednyánszky Alajos, akinek köszönhető, hogy a Vág völgyének váraihoz, nevezetességeihez fűződő történetek a szlovák és a magyar irodalomba bevonulhattak (Kisfaludy Károlytól Aranyig, Jókaiig és Mikszáthig, valamint a Stúr-iskola reprezentánsaiig, és akinek közvetítése a bécsi német nyelvű irodalomban is elfogadottá tette a Vág völgye mondavilágát, így három kultúrának témavilágát határozta meg, tette (tematológiailag) egymáshoz hasonlóvá.7 Ez részint erősítette a kulturális/történeti hagyományokra épített nemzetközösséget, ám ezzel ellentétben a hangsúlyozottan nemzeti irodalom tárgyává tette azt, ami eredetében valójában kívül maradt a „nemzeti narratíván”. Integráló és differenciáló törekvések így egyszerre érvényesültek Mednyánszky Alajos köteteinek szlovák és magyar befogadástörténete során, méghozzá olyaténképpen, hogy a nemzeti kisajátítás módszertanában párhuzamosságok, hasonlóságok fedezhetők föl. A kései utókor a szlovák, illetőleg a magyar művelődéstörténetbe zárná be Mednyánszkyt, a szlovák művelődéstörténet az író/történész szlovák kapcsolatai és születési helye miatt, a magyar viszont azért, mert magyarul is publikált, őrizte a XVIII. század hungarus patriotizmusát, valamint vitázott azokkal a nézetekkel, amelyek ezt a közös államiság tudatára, a történeti és művelődési hagyományok múltbeli közösségére (és nem a nyelvi különbözésre) alapított magyarországiság-tudatot roncsolni, bomlasztani igyekeztek a nemzeti nagyelbeszélés szerveződő elképzelései szerint (miközben
