Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Gyüre Lajos: Tűnődéseim (elmélkedések)
Gyüre Lajos tőt úgy besorakoztatták, hogy csak öt év múlva tért haza, ha addig a tífusz el nem vitte.) Csak a jóisten a megmondhatója: hányan ültek esténként a vasszög nélküli asztalhoz, forgatták a szitát, s mondták hozzá a rituális szöveget:- Szent Péter, Szent Pál! Hazajön Oláh András?! Emígy fonogattuk a szavak végét egymáshoz, mígcsak rá nem kaptunk a nótára. Előbb csak úgy félénken, szégyenlősen, hogy hát „be se ittunk” mégis gajdo- lunk. Aztán mind bátrabban, végül édesanyánk is hozzásodródott a legifjabb Zoltán hangjához. Máig tartó szép alt hangján elénekelt minden zsoltárt és dicséretet, pedig pápistának született, csak aztán vált „kálvinistává”, hogy apám feleségül vette az őrdarmai házból. Anyai nagyanyám buzgó katolikus lévén, hallani se akart a házasságról. Kitessékelték a kérőt. Apám már a kertek alatt tartott hazafelé, mikor utána ugrasztották Erzsi nénémet, a család „vakarék”-ját, (tizennegyedik gyerek volt), hogy jöjjön vissza, mégiscsak odaadják a ,jányt”! Most az apátok nótáját! Szegény, nyugodjon, hogy szerette! S már adja is hozzá a hangot: „Sárga paszuly az ágy alatt, Ja, de igen, igen régen nem láttalak. Gyere be, gyere be, de gyere be, Csak magam vagyok én idebe!” Aztán „behívtuk” a temetőből Tóbiás Sándor szomszédunkat is, hadd lássa: nem felejtettük el a dallamvégi csavarintásait. Mert aszonygyahogy: „Terebesi csárda előtt a nyájam. Közepében aranyszőrű juhom van. Nem akar az iirti juhom legelni, Rézcsengőjét haragosan csengeti!” A halottak nem öregednek. Deli legény még ma is Balogh-Ferenc Sándor, aki hazaszökött a frontról: a maga részéről befejezte a háborút. Az anyja jót akarván, a hideg, fűtetlen „elsőház”-ba a dunna alá bújtatta, nehogy elvigyék az oroszok. Elvitte a tüdőgyulladás. Tóth Emma is pártából ment ki Szent Mihály lován a temetőbe. Bosnyák Kati alig ízlelhette a fiatal menyecskesort, a hajnali vonat vitte el szekerestül, lovastul az Úr elé. S itt van ni, most mondják, hogy Géczi Sanyi is elment megkeresni a mennyei talponállót, pedig a jó múltkor otthon jártamkor még igencsak jókedvében volt. Aztán amikor már jó nagyokat pillog a legifjabb Zoltán az apja ölében, dé- duka ősz hajkoszorúját leeresztve kontyot bont, mint régen, s a sóhajjal együtt fohászként jön leheletnyi dallamával, ahogy Kodály is hallhatta jártában-keltében: „Adjon isten jó éjszakát. Küldje hozzánk szent angyalát. Bátorítsa szívünk álmát, Adjon isten jó éjszakát.”
