Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Gyüre Lajos: Tűnődéseim (elmélkedések)

Gyüre Lajos

rn rr rr i r •

Tunodeseim

i

Mostanában gondolatban sokszor eltanyázgatok gyermekkoromban. Végigcserkészem a tájat, a játszóhelyeket, a Csőrényt zsombékos tocsogóival, a Velika csa- litosait: s a Kiserdő rezgőnyárfáival együtt rég feledett nevek ködlenek fel a múlt párás horizontján. Behunyom a szemem, s látom: hogyan seper végig a poros úton a forgószél, égig emelve az út porát, amelybe ilyenkor illett bicskát hajítani, hogy az ördögöt eltalálja - pedig akkor Arany Toldijáról még csak nem is hallottunk.

Szülőfalum mai fiataljainak az a táj minden bizonnyal mást jelent, hisz már nincs meg úgy, ahogy én akkor láttam, s megéltem. Az új gazdálkodási forma, a folyók szabályozása megváltoztatta a terület képét, a nevét, s vele együtt a hozzá kötődő anekdotákat, történeteket. Vagy ki tartaná számon ma, hogy az alig 600 lelket számláló faluban a sok Baloghot különösen a Sándorokat hogyan különböztették meg egymástól. Ugyan ki tudja ma, ki volt Kis-Balogh Sándor, Nagy-Balogh Sándor, Pásztor-Balogh Sándor, Postás-Balogh Sándor, Balogh-Ferenc Sándor, Ba- logh-Gyula Sándor. A mi falunkban nem volt divat a ragadványnév. Foglalkozásuk, vagy termetük szerint, esetleg az apai keresztnevet biggyesztették a nevük elé megkülönböztetésül.

De hát ez is a múlté már, akárcsak a dűlők nevei. Eltűnt a Prívísz. Nem veri fel sárló lovak patája a smaragd gyepet, ahogy megszabadulva a kötőfék szorításából nyerítve vágtattak az Itatóra, az Ungra. Az Ung - áldott, átkozott folyó! Menetrendszerű őszi-tavaszi áradásával kitűnő humuszos iszapot hagyott maga után, amit a tavaszi esőzések bemostak a szomjas földbe. Ez adta a messze földön híres jó szénatermést, az anyaszénát és a sarjút. De jaj volt, ha a szénát renden találta az árvíz! Abban az évben nem neveltek remondát a mokcsi gazdák.

A Felsőerdőn, az Ungháton, s a Várdombon olyan kukoricatermés volt, hogy napokig törtük, hordtuk, hántottuk a kar vastagságú lófogú tengerit. De hát hol van ma már a Felsőerdő, az Unghát s a Várdomb? Eltűntek az Ung szabályozásakor. Átkerültek a folyó másik oldalára, és hozzácsapták a kisszeretvai határhoz. Velük együtt eltűnt a rege is a Várdomb valahai földváráról, amelynek vaspántos kapuja ma a szeretvai templom bejáratát díszíti - állítják a mokcsi öregek. Persze, ez csak legenda. De hát Tróját is így fedezték fel: a legenda nyomán. Miért ne lehetett volna földvár az Ung partján, ott ahol a Várdomb volt?! A Fok-gödri sincs már, pedig az öreg Szathmári Józsi, az eklézsia kántora ott fogta a mázsányi harcsákat, ember