Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - BÚCSÚ ZS. NAGY LAJOSTÓL - Kulcsár Ferenc: Zsé levele R. C.-nek - odaátról
De tudta-e egyáltalán 2005. június 17-én Zsély, hogy kit temet? Szülő-(föl- nevelő?) faluja számára Nagy Lajos valószínűleg csak öreg édesanyját szomorító botrányhős, betegségében is alkoholista falurossza volt. De most, a temetésen a falu megtudta, most tudta meg, mikor már elveszítette, hogy ki volt Zsé. A költő egykori osztálytársai, a koporsónál búcsúbeszédeket mondó Erdélyi Géza, Koncsol László, Tőzsér Árpád, a község polgármestere és a nagykürtösi Csemadok-titkár elmondták, hogy Zsé személyében milyen nagy költője volt Zsélynek. Egyébként, a komoly beszédeket leszámítva, a temetés, a Zsélyi- Mikszáthfalvi Nagy Lajos humorához illően, szinte kedélyes volt. A júniusi nap hét ágra sütött, sírni csak azt a szomszédasszonyt, jótét lelket láttam, aki a költőt betegségében, utolsó éveiben, hónapjaiban, napjaiban gondozta. Lajos boldog lehetett a koporsójában: nem szerette a síró embereket. Akik időben érkeztek a gyászszertartásra s még nyitva találták a koporsót, azt mondták, a költő a halálában valóban boldog volt: a földi kínoktól és lélekgyötrő társadalmi gravitációktól megszabadulva, immár teljes létezésével a költészet régióiban lebegve - állítólag mosolygott. Úgy, a- hogy csak ő tudott mosolyogni: jóságosán, megbocsátóan, de szarkasztikusan. Halálában abszolút költő lett. Ahogy az egykori osztály- és mai költőtárs mondta a koporsónál: „Zsé abszolút költő’ azaz valóban Orpheusz lett". S még valamit mondott a költőtárs: azt, hogy a falu, a költőnek a „Zsélyi” előnevet adó Zsély neve azonos a szláv „žeľ, „žal”, azaz bánat, fájdalom kifejezésekkel. Mikor a koporsóra görögni kezdtek a göröngyök, egy ragyogó szépségű miniszoknyás lány a sírgödör szélére állt, kb. a Lajos fejéhez, s szintén begördített egy rögöt a sírba. Ha a félig temetett Zs. Bánat Lajos feltekintett a sírjából, utoljára még felvidulhatott: végső földi pillantása az emberi létezésnek arra a pontjára esett, amelyet életében mindennél jobban, talán még az alkoholnál és költészetnél is jobban szeretett. Pihenjen a „bánatos” költő a zsélyi föld alatt vidám tekintettel, békében! (NN) Búcsú Zs. Nagy Lajostól Kulcsár Ferenc Zsé levele R. C.-nek - odaátról Délelőtt tíz óra körül sűrű köd ereszkedett alá, elnyelte a fecskéket és a gólyákat, el az embereket is, a külvilág bezárult körülöttem, bújhattam vissza önmagamba. Igen álnok és ravasz volt e köd: az ablakon át bejött a szobámba, beszivárgott
