Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szarka László: „Sokfélék vagyunk, mi kutatók” - Gyurgyík László legújabb kötetéről
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 zik, akiknek elsők közt sikerült zárójelbe tenni Trianont. Naponta, sőt óránként átlépi a határt, figyelmen kívül hagyva mindent, ami röghöz kötő korlát és akadály. A Mercurius mellett a komáromi és a piliscsabai egyetem robotos óraadójaként meg a Teleki László Intézet munkatársaként a Gondviselés úgy rendezte el az életét, hogy bizonyosan nulla dies sine linea, azazhogy igazi gályázó, aki Ipolyon és Dunán, fel- és lefelé egyforma biztonsággal és sebességgel közlekedik. Gyurgyík László társaival együtt 1992-ben alapította meg a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportot. A csoportnak a Kalligram Kiadó figyelmes és ügypártoló és ügyszerető gondozásában eddig megjelent 14 fehér könyve (reményeink szerint) sok-sok családi könyvtárban ott világít a polcokon, s ad esélyt arra, hogy olvasói a szlovákiai magyar közösség múltjának és jelenének fehér foltjaira érdemleges információkat, hiteles válaszokat találjanak. Ha eddig nem tudtuk volna, a 15. fehér könyvből, a Mercurius könyvsorozat múlt évben megjelent kötetéből megtudhatjuk: sokfélék vagyunk, mi szlovákiai magyarok: egy-ügyűek és kétnyelvűek, nyelvben bujdosók és nyelvet váltók, modernizációs előőrsök, nyelvhatárok őrei, házasságainkban is szótárt használók, értetlenek közt tolmácsok, vidékiek és felvidékiek, ellenállók és hasonulok, élni és túlélni akarók. A legújabb fehér könyv szerzője Gyurgyík László. Címe: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Vannak fogalmak, amelyekről akkor is van fogalmunk, ha soha el nem gondolkodtunk rajta. Közéjük tartozik a kisebbségi létérzéseink és helyzetértékeléseink egyik állandó segédfogalma: az asszimiláció. Ahogy Kormos Sándor, alias Alexander Kormos, pilisszentkereszti szlovák költő mondta: Mali sme nádej: asi nás milujú/ Mámé svedectvo: oni nás asimilijú. Gyurgyík László ezt a sokértelmű, sokjelentésű fogalmat próbálta mérhetővé tenni. 1999 nyarától 2000 tavaszáig 12 településen, három városban - Somor- ján, Szencen és Galántán - hat magyar többségű községben (Félen, Magyarbélen, Eberhardon, Csallóközcsütörtökön, Légen, Rétén) és két szlovák többségű településen (Berencsen és Felsőkirályin) az ott élő 28 ezer magyarból és 30 ezer szlovákból azonos arányszámban kiválasztott 728 fős mintán vizsgálatát a megkérdezett generáción kívül két felmenő és két leszármazotti, azaz összesen öt generációra - vagyis az egész kisebbségtörténeti periódusra - kiterjesztve 384 kérdést magába foglaló kérdőívvel dolgozott. Kiterjedt lekérdezői hálózat kérdezte le a nyelv- és nemzetiségváltással ösz- szefüggő adatokat. Családi háttér, származás, házasságon belüli, munkahelyi nyelvhasználat, iskolaválasztás, oktatási nyelv, nyelvtudás szintje szerepel a tengernyi kérdés kritériumai közt. Vizsgálta a generációs - intergenerációs és egy generáción belüli - változásokat, egydimenziós és többdimenziós asszimilációs modelleket. A minta legidősebb és legfiatalabb generációjának nemzetiségi összetétele mintha szigorú matematikai törvényszerűségeknek engedelmeskedett volna,
