Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Tóth Elemér versei (Szárnyalni kell..., Tavaszi varázs, Megkésett vallomás)
Tóth Elemér versei Szárnyalni kell... Cselényi Lászlónak szeretettel I A házatok mögött, a dombon — emlékszel-e még, jó barátom? Tűz lobogott a csipkebokron, kökény kéklett, micsoda álom. „Párizs!” - mondtad. - „Az ám az élet. Szárnyalni kell, szárnyalni, pajtás!” S kitártad a melled a szélnek, jelezve, rajtad nem arat más. Margeréták és vadgalambok... A szívünkön annyi a bánat - üresen konganak a hangok. Felejtsük tán az éjszakákat? A tarisznyát a szalonnával, s az utat, hol életünk lábal?! II Elindult a legény, ment a nagyvilágba, versekkel volt tele kövér tarisznyája. Versek nyíltak minden szívdobbanásában, keselylábú csikók nyíttak a határban. Versét mint a kardot bátran villogtatta, a sárkányok fejét vágta, aprította.
/
