Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan
Filep Tamás Gusztáv említett monográfián kívül Krammemek Bécsben, Prágában, jeles konferenciák előadásszövegeit tartalmazó kiadványokban megjelentek kisebb, Ferdinand Raimundról, Grillparzerről, Kafkáról, a prágai német irodalomról írott német nyelvű dolgozatai. De megérné a kutatást Krammer két világháború közötti nyugat-európai kapcsolatainak részletesebb föltárása is, nem utolsósorban azért, mert az, a- mit például a francia íróktól közvetített, dokumentálható hatást tett a csehszlovákiai magyar értelmiség első nemzedékére. Krammer 1948 utáni publikációi, amelyekről alább nem lesz szó, illetve amelyek értékelését a szakemberekre hagyom, jórészt a nyelvtanításhoz kötődő, illetve a német nyelvtannal foglalkozó munkák, főként nyelvkönyvek, német irodalommal és történelemmel foglalkozó egyetemi jegyzetek. Az Irodalmi Szemlében megjelent csehszlovákiai magyar tárgyú tanulmányain, emlékezésein kívül főképp az osztrák, illetve „Összbirodalmi”, Monarchia-beli, esetleg Magyarországhoz is kötődő német nyelvű írókról, színészről szóló e néhány dolgozat tér el ettől, s egy-két tanulmány szülővárosának, Kismartonnak a polgári iskolájáról, amelynek édesapja, Krammer József volt az első igazgatója. A hivatkozásoknál, az idézettségnél nem kevésbé fontos tehát Krammer közvetlen kapcsolata főként a franciaországi és a svájci francia irodalommal (s az, hogy a húszas években, a harmincas évek elején igyekezett nyomon követni a német kultúra alakulását is). Közvetítő hatása már diákjainál is kimutatható. Nevesebb tanítványai közül ketten, Jócsik Lajos és Dobossy László is az ő hatására, illetve az ő kapcsolatai révén jutottak el Párizsba, ahol mindketten tovább is tanultak - ennek hozadéka Jócsik munkásságában legalább közvetetten fölismerhető, Dobossy pedig tolmácsa és értelmezője lett a francia irodalomnak a magyar olvasók felé. Krammer mint humanista él a közemlékezetben. Róla szóló tanulmányomban2 idéztem már, de annyira jellemzőnek vélem, hogy itt is hadd citáljam Simándy Pál rá vonatkozó, s egy Szalatnai Rezsőnek írott levelében szereplő megjegyzését: „Ha Győry Dezső eljutott a vox humana képviseletére, Krammer Jenő elejétől ennek volt hordozója. Fábry Zoltán csak egy szektás szemlélet hálójából szabadulva és későn jutott el a vox humana hangoztatásáig, Jenő született humanista volt.”3 Krammer neve, részben a róla eddig megjelent értékelések alapján a Sarló nemzedékéhez kapcsolódik. Éppen mert hagyományfölfogásunk sokáig egyoldalú volt, nem árt emlékeztetni arra, hogy annak a korosztálynak, amelynek egy része a Sarlót létrehozta, volt egy másik, egy prohászkás - a Prohászka Körökben szocializálódott, neokatolikus - fele is. Krammer, aki egyébként - 1900-as születésű lévén - nem a Sarló gerincét képező évjáratokhoz tartozott (magának a szervezetnek nem volt a tagja, amint az a sarlósok Boross Zoltán összeállította, az Ez volt a Sarló főcímű, 1978-as reprezentatív kötetben megjelent névsorából is kiderül, sőt Boross kimondottan a szervezetet segítők, a Sarló áldozatkész barátai között emlí
