Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - SIMA FERENC HALÁLÁRA - Jakab István: Sima Ferencről - búcsúzva is tőle
Sima Ferenc halálára JAKAB ISTVÁN Sima Ferencről - búcsúzva is tőle Már csak a temetése után értesülhettem arról, hogy 2005. április 24-én távozott az élők sorából, 88. évében. Húsz évig dolgoztunk együtt a pozsonyi magyar tanszéken, két egybenyíló dolgozószobában. Docensként ment nyugállományba abban az időben, amikor még ennek az oktatói fokozatnak a megszerzése is politikai követelményekhez volt kötve. O meg nem tartozott azok közé, akik politikai ténykedésekkel igyekeztek biztosítani karrierjüket. De a Csemadok nyelvi szakbizottságának több éven át volt elnöke, s ebben a tisztségében részt vett a kassai Ka- zinczy-napok szervezésében és rendezvényeinek lebonyolításában is. A tanszéken hangtant, történeti nyelvtant és nyelvjárástant oktatott. Elkötelezett híve volt a prágai strukturalista nyelvészeti iskolának. Nyelvszemlélete az egyetemi oktatásban, folyóiratcikkeiben, valamint két könyvében is megnyilvánult. Alapos nyelvi felkészültsége ellenére sem állíthatjuk ugyanis róla, hogy polcai roskadoztak volna az általa írott könyvektől. Nem tartozott a nyelvészeti munkákat sorozatban gyártó nyelvészek közé, de amit megírt, annak súlya volt a szakterületen. Könyv formájában egyetemi jegyzete jelent meg Magyar hangtan címmel, alig 50 oldalas, de aki azt alaposan áttanulmányozza, az képet kap nemcsak a magyar fonetikáról, hanem az akkoriban még eléggé elhanyagolt fonológiáról is. Jellemző volt munkáira az alaposság, a filológiai pontosság és igényesség. Nem véletlen, hogy kandidátusi fokozatot néhány ilyen alaposan megírt folyóiratcikke, szófejtési tanulmánya alapján javasolt számára az illetékes bizottság. A docensi oktatói fokozatot meg Magyar nyelvtörténet I. című könyve alapján kapta meg a kor legjelentősebb magyar nyelvtudósainak, Bárczi Géza akadémikusnak és Deme László egyetemi tanárnak a javaslata alapján. Ez utóbbi tankönyvül is szolgált és szolgál ma is a tanszék hallgatói számára. Sajnos, a mű tervezett II. része már soha nem készül el, akárcsak a szintén tervbe vett dialektológiai műve, amelyhez sok értékes anyagot gyűjtött össze Nyitra környékéről. Reméljük azonban, ez az anyag nem marad szekrénybe zárva, hanem a tanszék, a Gramma Nyelvi Iroda és a Fórum Intézet illetékesei gondoskodnak arról, hogy közkinccsé váljék. S ugyanúgy az a hanganyag is, amelyet Sima Ferenc tanár úr irányításával a tanszék hallgatói vettek szalagra nyelvjárásterületükön, s bizony ma már észrevehető rajtuk a minőség romlása. Felelősségérzete megnyilvánult a tanszéki könyvtár szervezésében, gyarapí
