Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Alabán Ferenc: Értékteremtő közeg (esszé)
Alabán Ferenc mely tradicionálisan jellemezte az irónia szemtelen blazírtságát is. Ebben a régióban az irodalom és a szellem valójában nem lehet meg irónia nélkül, s még a politikai rendszerváltás sem tudja az iróniát megszüntetni. A kérdőjelek már most is megjelentek, célozva a művészetek és a politika manipulálhatóságát, aminek ebben a régióban megvan a hagyománya. Az irónia itt és most már nem rejtőzködés a diktatúra elől, nem védettséget keres a stílus áthatolhatatlan maszkja mögött, felfedezést készít elő, amikor szemtelenül megkérdőjelez minden lapos közhelyet, butaságot, törvénytelenséget, illúziót, de úgy, hogy ezzel az új helyzet történetfilozófiai újragondolására késztet. Az irónia fókusza a rendszerkritikáról a közép-európai ember és helyzetének önironikus feltérképezésére és a lehetséges mozgásirányok - nem kevésbé ironikus - szemlézésére tevődik át. A művek szövege a keresés hangján kezd szólni. Túl a napi politikán, túl az ideológiákon és túl a próza hagyományos beszédmódján: az elbeszélés a maga metaironikus stílusában át- meg áttűnik az intellektuális helyzetmeghatározás filozófiai kíséretébe. Anélkül, hogy mint novella, elbeszélés és regény elveszítené formakereteit és érdekességét. Úgy tűnik, hogy a játékos-rejtőzködő, paternalizmust és diktatúrát kijátszó iróniát ez a nem kevésbé szemtelen, de a jelen és a jövő lényeges kérdéseit láthatóvá tevő iróniatípus kér szót Közép-Európában, sokféle megközelítésben. Ennek példái láthatók már az utóbbi két évtizedben (beleértve az irányváltást is) Mrožek újabb darabjaiban, Hrabal, Kundera vagy Okudzsava regényeiben, Bereményi műveiben, Kusturica, Róbert Altman vagy Benini mozijaiban. A jelek szerint a posztmodem látásmód fokozatosan elhalványodik, nemcsak Nyugat-Európában, egyre több elemet vesz át a részben megtagodott modernizmustól. Az irónia azonban nem halványodik a posztmodern letűnésével. S bár Közép-Európában (így a magyar, a szlovák és a kisebbségi irodalmakban is) aránylag hosszú időn át csak részben lépett rá a modernizálódás útjára (ezt szokás nevezni „kvázi modemség”-nek), az adott életanyagból olyan képletet tudott produkálni, mellyel a gondot és a mosolyt össze tudta kapcsolni. Az irónia a régi és a posztmodern beszédmód között saját hangjára találva ezt a rész vagy kvázi modernséget is bírálja, a politikai rendszerváltások után is megmaradt és vált ható- és mozgatóerőként, egyúttal a jövőbe vetett reményként. SZAKIRODALOM Alabán Ferenc: Irodalmi érték és sajátosság, FiF UMB, Banská Bystrica, 2003 Almási Miklós: Anti-esztétika, Helikon, Budapest, 2003 Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és posztmodem korban, Osiris, Budapest, 1997 Kulcsár Szabó Ernő: Irodalom és hermeneutika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000 Miko, František: Aspekty literárneho textu, Pedagogická fakulta, Nitra, 1989 Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000 Ricoeur, Paul: Nyelv, szimbólum és interpretáció, Műhely, Győr, 1970
