Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - Peter Bilý: A szentség démona (novella)

Peter Bilÿ

Nem értem, hogy minek tett fel ennyi kérdést. Az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem érdekli a dolog, csak azért kérdez, mert erre kötelezi a jólneveltsége. Nem zavar ez a hivatalos udvariasság, de egy kicsit unom az egészet.- A második legnagyobb szlovák város. Ott született Márai Sándor, ez volt az első, ami hirtelen eszembe jutott. Biztos nem tudja, hogy kiről van szó, de valamit mondanom kellett.- Várj egy pillanatig. Leadod fentről a táskámat?

Felálltam, és kinyitottam a csomagszekrényt.

Kivettem egy igen nehéz táskát, s az ölébe nyomtam. Kinyitotta, s valamit keresett benne.- Nézz ide, itt van: Eszter hagyatéka. Kezembe nyomta Márai regényét o lasz kiadásban.- Visszatennéd a táskámat?

Letettem a könyvet az ülésre, s a táskát visszatettem a szekrénybe. Sokkal könnyebbnek tűnt, holott egy alig félkilós könyvet vett ki belőle.- Alig a felét olvastam még el, de igen tetszik. Olvastál tőle valamit?

Be kellett vallanom, hogy ennek a számára ismeretlen tájnak egyik legnagyobb szülöttétől még tíz sort sem olvastam el.-Nem, de akartam.-Most itt van a lehetőséged. Szinte letapad a szemem. Ha nem ébrednék fel, megkérnélek, hogy tíz perccel a landolás előtt költs fel. De még jobb lenne, ha ebédosztáskor.

Bólintottam.

Levette a szvetterét, az ablakra helyezte, s ráhajtotta a fejét.

Nem volt kedvem olvasni. A légikisasszonyok újságot hoztak be. A spanyol El Paist és az olasz La Republicát választottam ki, de még a címlapot sem néztem meg.

Különös érzés kerített hatalmába. Végre teljesen felszabadultnak éreztem magam a közelmúlt kötődéseitől, s még a jövő is teljesen szabadnak tűnt. A kolostorhoz már nincs semmi közöm, s ami vár rám, az még végtelenül távolinak tűnt. Köztes állapot két felvonás között, amikor végre leveheted a maszkot, s egy pillanatra megszabadulhatsz a színpadi kellékektől és a közönségtől. Nem nyom a színpad, s te élvezed a szabadság mámorát, amikor senki nem kötelez semmire, amikor azt csinálsz, amit akarsz. Szabad vagy, s nem érdekel sem a közönség sem a rendező.

Egyre kavarogtak a gondolatok a fejemben, egyre messzibb távlatok felé, míg lassan azon kaptam magam, hogy én is elalszom.

Carmen ébredt föl elsőnek, s rögtön felébresztett engem is.- Lekéstük az ebédet - nevetett, ami engem felettébb feldühített.

Repülőtér. Egyre több spanyol, s egyre kevesebb olasz szó. A római utastársak eltűntek, s mi egyszeriben Don Quijote nyelvének a fogságában találtuk ma