Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Török Elemér versei (Ima Nemzetemért..., Anyai nagymamám..., Rigó nagyapám..., Füvek némaságában, Nyargalj, lovam, vágtass vélem, Egy távoli fényragyogásban...)
Török Elemér versei Ő Rigó nagyapám... és szól: ülj fel mellém, unokám, s kisimulnak a mély ráncok: balladás, szép homlokán. Füvek némaságában Elindulsz faludból a Füzerő felé. Mégy tűnődve, hallgatag, a füvek némaságában. Egyre komorabb a kedved, hiába minden törekvésed, már itt is, idegennek érzed magad, esendő emlékeid foglya vagy... Elnézed fáradt mosollyal múltad: itt maradt árnyait... Eszedbe jutnak, a tövisek közt gázoló napok, mikor a csöndben is kést éreztél bordáid alatt, s félelemmé súlyosodott benned a gondolat, hogy embernek s magyarnak maradj, és meglásd a gyomok közt: a virágok, tiszta szirmait... Nyargalj, lovam, vágtass vélem Moccanatlan táj, éji csend, hajnalodik, az ég dereng.
/
