Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vajda Barnabás: Merengés a Japán kert fölött

KÖNYVRŐL KÖNYVRE laszolása tűnik fontosnak. Egyrészről föl lehet vetni, mennyit tudott, külföldön is, a csehszlovákiai valóságról, például édesapja, Grosschmid Géza szenátor és befolyásos Országos Keresztényszocialista Párt-beli politikus révén. Hogy valamit tudott, arra Fried István következtetései utalnak, noha konkrét adat, sajnos, apa és fia eltűnt levele­zése miatt, nincs.18 Illetvőleg a másik oldalon fölmerül, hogy amit tudott, azt hogyan ér­telmezte és dolgozta föl magában. És itt nemcsak a hazafiságról és a szülőföldélmény­ről lenne szó, hanem arról is, amire szintén Fried figyelmeztet, hogy ti. a nyugati meg a budapesti élettapasztalatok alapján Máraiban fokozatosan megérett az érzés, hogy „ha­nyatlik, szétfoszlik, provincializálódik az a kultúra, amely csupán őrzi, és nem teremti szüntelen újjá a hagyományt”19. És vajon hogyan vethető össze mindez a Japán kertben olvasott honvágynovellákkal (pl. Szezon, Napok Weimarban), s hogyan konfrontálható egyidejűleg a Pesti levélből áradó megérthetetlen, ambivalens bolyongásélménnyel, a mennék is, maradnék is, sehol sem jó furcsa érzetével? „Én nem tudom - sóhajt fel egy helyütt — ki és mi elől emigrálok itt össze-vissza, nem bántottam senkit, és nem csinál­tam semmit, inkább csak szolidárisnak érzem magam egy csomó emberrel, akikkel a ma­gyar dolgokról, politikáról, műveltségről egyforma véleményem van” (Napok Weimarban). És ha már tágítjuk a horizontot - mert Márairól gondolkodva ne álljunk meg provinciánk határán -, ízlelgessük, micsoda alkalmas volna egyik-másik itt közölt szöveg, hogy rajta Márai a naplóhoz mint műfajhoz való roppant erős vonzódásának o- kát kíséreljük meg megérteni: azt vajon pusztán a hosszú távú megörökítés, az introver- tált emberi jellem vagy az örök társtalanság vágya motiválta-e? (Márai Sándor: Japán kert. I. kötet: Publicisztikai írások 1920-1923. II. kötet: Publicisztikai írások 1924-1929; Versek, elbeszélések 1920-1929. Válogatta és az utószót írta Gyüre Lajos. Madách- Posonium, 2004.) IRODALOM ÉS HIVATKOZÁSOK Czetter Ilona: Márai Sándor naplóinak nyelvi világa a retorikai alakzatok tükrében. Akadémia Kiadó, 2002. Fonod Zoltán: A magyar nyelvű szocialista sajtó Csehszlovákiában a két világháború között. In FZ: Kőtábláink. Válogatott írások. Madách, 1990, 157-180. o. Fonod Zoltán: Megmozdult világban. Fábry Zoltán élete és munkássága. Madách, 1987. Fried István: Aggodalom és remény. A (cseh)szlovákia magyar művelődés története 1918-1998. http://www.rkk.hu/forras/9902/fried.html Fried István: Sziklay László pályájának emlékezete. Tiszatáj, 2003. szeptember, 69. o. Márai Sándor: Ajándék a végzettől. A Felvidék és Erdély visszacsatolása. Szerk. Székely Ádám, Helikon, Budapest, 2004. Nyugat 1908-1941. Egy irodalmi legenda - digitálisan. Arcanum Kiadó, 2001. JEGYZETEK 1 Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovenszkón, Nyugat, 1926/17. sz. 2 Márai Sándor neve a Nyugat 1920-1929 közti számaiban ötször van jelen; ebből csak egyszer saját írása alatt (MS: Török Gyula poszthumus könyve, 1919/12-13. sz.], a többi írás róla szól [Szabó Lőrinc: MS Emberi hang c. verseskötetéről, 1922/17-18. sz; Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovenszkón, 1926/17.sz.; Sándor Imre: MS Istenek nyomában c. könyvéről, 1928/1. sz.; Komlós

Next

/
Oldalképek
Tartalom