Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Török Elemér versei (Ima Nemzetemért..., Anyai nagymamám..., Rigó nagyapám..., Füvek némaságában, Nyargalj, lovam, vágtass vélem, Egy távoli fényragyogásban...)
Török Elemér versei Ima Nemzetemért... „Dudvaszedő nemzet vagyunk" (József Attila) Deres ággal szél veri ablakom... A sorsunkon tűnődve: hallgatom... Rossz hírt: nem Késmárk, se Gyergyó felől hoz most a szél... hanem: Budapestről!... Édestestvér: a félrevezetett, üzen ridegen, fájó nemeket!... Hát áruló lennél: anyanemzet?!... Árván maradt: testvéred büntetted?... Én: szégyellem magam, és fáj nagyon... Nagyobb a fájdalmam: mint Trianon!... E gyalázat: idegenek műve... és a vörös gróf: Károlyi bűne!... Mégis: „Dudvaszedő nemzet vagyunk”...? Saját hibáinkból se tanulunk?... Hol vagytok, tegnapi, szép remények?!... Köröttünk itt most minden köddé lett... Lelkünkre komor, szürke fellegek: sötétlő árnyakat terítenek... Ki riogat itt folyton, nemzetem?... s ejt naponta sebeket szíveden?... Hát nem látod?... A kufár uszító: neked se akarja azt, ami jó!...
