Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004

lyozójaként egész pályafutása alatt az irodalom és kritika legjobbjait összefogó lap alapítására törekedett. - A szlovák állam éveiben (1939-1944) a magyar népesség alacsony száma, a tapasztalt írók zömének kiesése s az itt maradtak egy részének (Egri, Fábry, Sas Andor, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi) kényszerű elhallgatása miatt az irod. élet erősen összeszűkült, de aktív maradt. Az Esterházy János vezette Magyar Párt napilapjaiban elég lehetőség nyílt a kritika számára is: szervezésében és gyakorlásában e lapok két tapasztalt belső munkatársa, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső játszotta a vezető szerepet. A két napilap politikáját és irodalompolitikáját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. Dallos István tíz számot megért Magyar Albumában és a Toldy Kör évkönyveiben is sok kritikai írás jelent meg Szalatnai, Peéry, Mártonvölgyi László és Kömyei Elek tollából. A kezdőkkel és dilettánsokkal is ellepett hazai irodalom iránt az összeszűkült írói közösség bővítése érdekében nagyfokú toleranciát kellett tanúsítani, ezért az igényes Szalatnai és Peéry ezt a terepet nagyrészt Mártonvölgyire és Kömyeire hagyták, s legjobb kritikáikat a kiemelkedő mo.-i kortársakról (Babits Mihály, Móricz Zsigmond stb.) írták.

ír.: Fábry Zoltán: Irodalom és magyarság, KN 1923.ápr. l. = F.Z.:ÖÍ 1; Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovákiában, Ny 1926 II, 390; Féja Géza: A felvidéki irodalom és felvidéki költő, Híd 1927/4-5; Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tíz éve. = Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (szerk. Sziklay Ferenc), Kassa 1929; Győry Dezső: A kritikus, aki nincs, Új Munka 1931/1; Vass László: A kiművelt emberfő hiánya, MaN 1938. febr. 20.; Forbáth Imre: Művészet és szocializmus. = F. Z.: Öí 1; Turczel Lajos: Irodalomkritikánk 1918-1945 között, = T. L.: Tanulmányok és emlékezések, 1987.

Túr ez el Lajos

Irodalomkritika (1945 után)

A háború befejeződésével csak a fegyverek hallgattak el, a megpróbáltatások nem szűntek meg a szlovákiai magyarság számára. A magyarság széles tömegei a teljes jogfosztottság állapotába kerültek, a magyar iskolákat bezárták, szünetelt a sajtó és a könyvkiadás, nem volt irodalmi élet. A kor némaságát csak az atrocitások, a magyarüldözés ellen tiltakozó röpiratok, felhívások vagy a mo.-i sajtóban megjelent tiltakozások törték meg (Fábry, Szalatnai, Peéry stb.). Az 1948 febr.-ban bekövetkezett politikai-társadalmi fordulat hozta meg az enyhülést. 1948. dec. 15-én megjelent az Új Szó első száma, benne Fábry Zoltán Üzenet c. írása, a- mely megpróbálta visszaállítani a szlovákiai magyar irodalom és szellemi élet tragikusan megszakadt folytonosságát. Az ÚSZ fontos szerepet töltött be irodalmunk újraindulásában. Az irodalmi élet határozottabb fejlődésére azután kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok is megjelenhettek, melyek kulturális rovatukban helyet biztosítottak íróink számára. A lapok fokozatosan indultak: Pionírok Lapja (1950), Szabad Földműves (1950), Alkotó Ifjúság (1950-1953), Új IQúság (1952), Dolgozó Nő (1952), Fáklya (1951-1957). Különösen fontos szerepe volt irodalmi életünk elindításában és fejlődésében a Csemadok képes havilapjának, a Fáklyának, amely nemcsak terjedelmesebb írások közlésével, hanem pályázatok kiírásával,