Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)
Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004 alá; számukat Mo.-on 1945 után félmillióra becsülték [!]. Az 1941-es mo.-i nép- számlálás adatai szerint viszont csak 164 320 személy vallotta magát szlovák [tót] nemzetiségűnek, s 255 356-an tekintették anyanyelvűknek a szlovákot.) A szlovák alkotmány (1939. júl.) által formailag biztosított jogokat csak a német kisebbség gyakorolhatta. Magyar irod. lap működését nem engedélyezték, a hiányt a nyitrai Híd pótolta a Magyar Album kiadásával. Ebben az időszakban irod. életről alig beszélhetünk. Hat év alatt 30 szépirod. jellegű kiadvány jelent meg, zömmel (23) néhány oldalas füzet. ni. A Fábry Zoltán által „harmadvirágzásnak” nevezett irodalom korszakhatára később módosításra szorult, a „némaság évei” (1939-1948) ugyanis, bár kifejezte a magyarellenes megtorlások lényegét, irod. korszakhatárnak elfogadhatatlan. Nemcsak azért, mert a „kéziratos irodalom” (Koncsol) létezett, hanem azért is, mert „a két diametrálisan eltérő korszak egybeolvasztása” (Fonod) nem jelenthetett azonosságot a történelemben. 1945-1948-ban Csehszlovákiában a „nemzeti forradalom” jegyében érvényesítették a nemzetállami törekvéseket és a kisebbségellenes politikát. Tény, hogy a csszl. magyar irodalom harmadik korszakának nyitánya az Új Szó megjelenése (1948. dec. 15.) volt. Az irod. élet megindítását alapvetően befolyásolták a magyar kisebbséggel szemben 1945 után alkalmazott diszkriminatív intézkedések. A „kollektív bűnösség” elve alapján másfélszázezer személyt üldöztek el szülőföldjéről. A fellelhető adatok szerint 1945 jún.-ig 31 780 személy hagyta el Szlovákia területét. Csehországba 41 640 személyt deportáltak, a lakosságcsere során pedig 68 407 személyt telepítettek Mo.-ra. Családi körülményei miatt további 6000 személy kényszerült „önként” áttelepülni. A lakosságcsere 1947. ápr. 11-én kezdődött s 1948. jún. 10-én ért véget, bár még később is indultak szerelvények ki- telepítettekkel Mo.-ra. - Az írók nagy része (megélhetési gondok miatt) ugyancsak Mo.-ra települt. Az itt maradottakon (Fábry Zoltán, Sas Andor, Egri Viktor, Szabó Béla, L. Kiss Ibolya, Csontos Vilmos) kívül azok lettek az alapozó nemzedék tagjai, akik az iskola- és munkapadok mellől vagy a paraszti robotból kerültek az irodalmi életbe (Dénes György, Ozsvald Árpád, Bábi Tibor, Gyurcsó István, Veres János, Gály Olga, Török Elemér). Őket elsősorban a hazára találás öröme és a társad, változások lelkesítették, s kevesen voltak, akik a korszak sematizmustól terhes kísértéseinek ellent tudtak mondani. Meghatározóan új mondanivalóval a „nyolcak” nemzedéke lépett az irodalomba. Az őket követő új nemzedékek („egyszemüsök”, „iródiások” stb.) már a korszerű irodalom/költészet igényével léptek fel, s legjobb alkotásaikkal nemcsak a kisebbségi magyar irodalmat gazdagították a Felvidéken, hanem műveik az egyetemes magyar irodalomba is beépültek. Ír.: Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom. = Szlovenszkói magyar elbeszélők, Tomalja-Bp. 1935; Szalatnai Rezső: Irodalmi menetrend Szlovenszkón, Magyar Figyelő 1933/1-2; Vájlok Sándor: Harmadik irodalmi nemzedékünk, Tátra 1937/7; Kemény Gábor: így tűnt el egy gon
