Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Mács József: Trianon harangjai (regényrészlet)
Mács József- Ki más tudná ezt jobban, mint tiszteletes urunk - sietett a segítségére Dolmányos Béla, aki nem volt presbiter, csak harangozó, de az esze szerint kurátor is lehetett volna. Mindenki rábólintott a szavaira, Mezei Jánost kivéve, de ő is csak azért nem bólogatott, mert haragudott Dományosra, amiért a fia az 5 Boglárkáját szeretné feleségül venni. Szép az ilyen elgondolás, de csak a mesében. Majd elmaradnak egymástól, ha megkapják az értesítést és a vasút készen áll a bevagonírozásukra. A felejtés a legfájdalmasabb sebre is orvosság! De mi lesz a gyógyír az ő lelkükön ejtett sebre? El tudják-e valaha is felejteni Jámbort? Az itt hagyott szomszédokat, rokonokat, a komát, a komaasszonyt, az iskolát, a templomot, a temetőt, amelyekhez el- téphetetlen szálakkal kötődnek? Mikor szavazniuk kellett a harangozási szertartásról, ő is felemelte a kezét, de az arca és a tekintete annyira elborult, hogy Dési Barnán kívül többen is megkérdezték tőle:-Nem tetszik, amiről határoztunk?- Tetszik, miért ne tetszene, de én már arra gondolok, hogy közeleg a nap, amikor én is elveszek a jámboriak szeme elől, és akkor nekem is harangoztat tiszteletes úr! Ez szomorított el. Mert akkor már én is halott leszek az itthoniak számára!- Keserves történet ez, Mezei uram, de a Jóisten mindenkit megsegít, aki bízik benne! Köszönöm a bizalmukat, és arra kérem önöket, mondják el mindenkinek, miért szólal meg ezentúl a harang, hogy senki ne essen kétségbe. A szokatlan harangszónál az élőt kell sajnálni, elsiratni, de ne tudjon erről se a komisszár, se a kocsmáros, Szurtos Lalinak meg külön a lelkére kell kötni, hogy az albérlője előtt ne járjon el a szája.- Majd én figyelmeztetem - emlékeztette a jelenlevőket Siket Miklós arra, a- mit Jámboron mindenki tudott, hogy Szurtos Lalit nyakon vágta, amiért a komisz- szárt a házába fogadta. A presbiterek úgy széledtek szét, akár az összeesküvők, akiknek félteni való titkuk van, de amelyet mégsem lehet magukban tartani, el kell mondaniuk mindenkinek, szigorú titoktartással persze, hogy a hatóság ne csaphasson le rájuk, és főleg ne némíttassa el a harangjukat.
