Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Hogya György: Az Út (novella)
Hogya György esetleg tudnak valamit, de kérdés, elmondják-e? Hiszen ő nem zsidó, még ha a város szemében családtagnak is számított. A Magda néniékkel való kapcsolat csak arra volt jó, hogy sem a zsidók, sem a nem zsidók nem fogadták el, és nem nyíltak meg előtte erre a témára. Gyakorlatilag mindenkitől elszakadt, légüres térbe került. A nyomozást tehát hamar befejezte. Nem maradt más, mint a logika.... Az utazás sok mindenben olyan volt, mint a legutolsó. Ismét hatalmas bőröndök, kétszeri megállás, és szerencsés megérkezés, ám a pesti, belvárosi lakásban a szertartásos teaivás mellett, Fülöp érezte azt a hatalmas felszabadultságot, ami Magda néniből áradt. Az érzés, hogy megérkezett. Olyan volt ez, mintha valaki el akarná titkolni afeletti örömét, hogy hazaérkezett. Nagyon nehéz. Magda néni mégis megpróbálta, bár Fülöpöt nem tudta becsapni. Vajon miért teszi? Csak nem akar kint maradni, ötlött Fülöp agyába a gyanú. Képes lenne így, titokban, egyetlen őszinte búcsúszó nélkül elmenni? Hazafelé menet azonban nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Magda néni kinn akar maradni! Nem értette, mire jó ez a titkolózás. Az Öreg az más volt. Neki meg, a lelke mélyén, sohasem bocsátotta meg azt az őszinteséget, a- mellyel szétrombolta, lehetetlenné tette abbéli vágyát, hogy egy igaz embert találjon. Egy példaképet. De nem. Az öreg elvette tőle ezt a lehetőséget, amikor egy bizalmas beszélgetésük végén bevallotta: „Nem tudom, hogy adott helyzetben mit tennék. Megten- ném-e azt, amit meg kell tennem...” Fülöp, hálás volt ezért a végtelen, felfoghatatlan őszinteségért, és bosszús, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. Mi az ördögért vallotta ezt be? „Hiszen a szememben hős lehetett volna, de nem, ő nem akar nekem imponálni!” Egy hét múlva, korán reggel jött a hír, Magda néni Londonban meghalt! Réti hívta fel - akivel Magda néni még mindig tartotta a kapcsolatot -, adja le nekik az autót, mert ők intézik a hagyatéki ügyeket. Fülöp, megrendülve a hírtől, bódultán öltözött fel - még fél hét sem volt és levitte a kulcsokat. A szobában már lázas hangulat uralkodott, a könyvek egy része összecsomagolva hevert a sarokban, Havel eltűnt a polcról, és a szoba lelkét megölték. Egy pillanat alatt eltűnt a múlt, a rokonság, az őszinteség, a törődés, csak intézkedők maradtak, akiknek a kulcsok kellettek. Fülöp egy pillanatra sajnálta, hogy nem tartotta meg a tankolásra szánt pénzt és óvatosságból, már előre teletankolta a tartályt, de aztán elhessentette a gondolatot. Méltatlannak érezte a helyzethez és önmagához. Kifelé menet, megszagolta a tujafa árnyékában nyújtózkodó rózsákat. Magda néni gondjukat viselte, de Fülöp meg volt róla győződve, hogy ő sokkal többet tudott a rózsákról az öregtől, mint Magda néni. A szemben lévő kis családi házból előjött egy öreg nénike. Aranka néni egy ideig - miután Fülöp nagyanyja meghalt, és nem akadt, aki „körülugrálja” Magda nénit - ügyeletesként tevékenykedett Magda néni körül, de miután kiderült,
