Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Hogya György: Az Út (novella)
Hogya György tábort. Diákkorában ellátogatott Lengyelországba, és a Wawel után persze Auschwitz sem maradhatott ki. Hazatérte után az öregék - mint mindig - lelkiismeretesen meghallgatták úti beszámolóját. Az öreg ajkai körül boldog, elégedett, és talán fásult mosoly lengedezett, mikor Fülöp újra végigvezette a már megjárt úton... Egy- egy közbevetése árulta el, hogy járt ott, ám Fülöp kérdéseire nem válaszolt, Magda néni pedig tapintatosan lezárta a témát. Ő, Fülöp, egyébként más képeket is őrzött magában a nagyapjának nevezett öregúrról. Hozzá menekült, amikor gyermekkorában beszakadt alatta a jég, és csuromvizesen félt hazamenni. Az öregnek köszönhette első tudományos olvasmányait a világ keletkezéséről, nála ismerhette meg a középkori és újkori festőket, és ő élvezettel adta át magát a - számára egyébként elérhetetlenül drága és megvásárolhatatlan könyvekből szerzett - tudás elsajátításának. De volt olyan könyv is, amit az öreg személyesen ajándékozott neki. Mint például Dr. Limbacher Rezső Rózsák című munkája. Akkor árulta el, hogy ő maga is kertésznek tanult. Fülöp valami megmagyarázhatatlan tapintatból nem kérdezte meg, miként lett belőle mégis orvos, gyermeki lelke többre értékelte a vallomást, amelyben nemcsak őszinteséget vélt felfedezni - bár mindez nem fogalmazódhatott meg ennyire pontosan benne -, hanem egyfajta emberséget is, amely arról árulkodott, hogy ez az ember nem felejtette el, honnan jött. Hogy mit kezd majd a könyvvel és mindazzal, amit tartalmazott, akkor még nem tudhatta, csak abban volt bizonyos, hogy a pozsonyi rosárium alapítójának munkája valami üzenet, amelyet időben meg fog fejteni, és az élet mutatja meg, szüksége lesz-e rá vagy sem. Akkor, a felkérés napján, abban egyeztek meg, hogy még gondolkodik a dolgon, bár Magda néni szipogásával és hűvös búcsúzkodásával, egyértelműen a tudtára adta, hogy neheztel. Aztán megint utaztak. Férje halála után néha egy-egy hosszabb útra merészkedett, ami korára való tekintettel nagy bátorságra vallott. Megjárta Amerikát, Ausztráliát, Izraelt, és többször is Londont, ahol építész bátyját látogatta meg. Rendszeresen Pestről indult, ilyenkor Fülöp már egy nappal az indulás előtt felvitte kocsival valamelyik ismerőséhez, majd miután megérkezett, megint felutazott, hogy hazavigye. Nem sokkal az „életrajzötlet” után Magda néni bejelentette, hogy Londonba utazik. Fülöp örült a lehetőségnek, mert ilyenkor legalább egy kicsit szétnézett Pesten. Meglepte, mekkora csomagokkal indult útnak Magda néni, és kicsit aggályoskodott is, hogy nem lesz-e zűr a határon, de minden rendben zajlott. Kétszer szoktak megállni, egyszer Miskolc után, egyszer pedig a gyöngyösi sztrádamegállónál, és ezen most sem változtattak. Pesten, az ismerősöknél nem sokáig időzött, felhord- ta a bőröndöket, és sietett a könyvesboltokba szétnézni. Bosszús lett, mert Musil könyvét, amelyet oly régen keresett, nem tudta megvenni, mert nem maradt három- ezer-háromszáz forintja.
