Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZEMTŐL SZEMBEN - Onagy Zoltán: Lezárult egy korszak...
Szemtől szemben azt a szerző elmondta. Lehet, legközelebb vásárol egy londoni bedekkert, angol formában tünteti fel a városrészek neveit, ötletnek jó is lehet - de ettől még nem lesz angol író. A változás annyiban áll, hogy már legalább a nyolcvanas évektől a szlovákiai magyarnak nevezett irodalom egyre jobban akar hasonlítani a magyar és a világirodalomra. Az Iródia-nemzedék tagjai tagadták leginkább a szlovákiai magyar irodalom létét, elsősorban azért, mert számukra ez a kifejezés egyenesen árasztotta magából a vidékiességet, provincializmust, kicsinyességet, kisszerüséget, dilettantizmust. Ez éppen ellentétes folyamat azzal, mint ami lezajlott a francia irodalomban, ahol egy erős centrum ellenében nyilvánította ki például a kanadai francia irodalom az önállóságát. írók és költők akarnak lenni, mindenféle jelző nélkül, pontosabban jó írók és kész. A jelzőkkel bíbelődjenek a kritikusok, irodalomtörténészek. Na de azokat sem fogja érdekelni már egy zárt terület képe, ha Foucault-t, Derridát, Jausst stb. olvasnak. Pedig meg lehetne fogni ideológiai-elméleti oldalról konzekvensen is ezt az egészet, főként a posztkolonializmus, kulturális antropológia vagy akár a feminizmus elméleti belátásainak hasznosítására gondolok. Meg lehetne csinálni ebből egy posztmodern szlovákiai magyar irodalomtörténetet, a- mely védhető lenne (nem úgy, mint az idősebb irodalomtörténészi nemzedék pozitivista, értékeket egybemosó, nemzedékesdit játszó művei) - de minek, ha nincs rá igény sem az írók, költők, sem a teoretikusok részéről. A folyamatok tehát hasonlóak a magyarországihoz, mondhatni megegyeznek azzal: erős irodalomelméleti nemzedék jelentkezése, posztmodern költészeti és irodalmi folyamatok, ennek továbbításaként és némileg ellenében a történetszerüség újrahasznosítása, irodalmi lapok, jól körülhatárolható irodalmi értékpreferenciák és kánonok stb. * A felvidéki irodalomban a magyarországihoz hasonlóan elválik az úgynevezett „ népi ” és „ urbánus ” vonal?- Mit lehet erre mondani? Van ez még Magyarországon? Úgy értem, mint írásprobléma, nem mint pozícióharc. Dobos Lászlót, Duba Gyulát eredendően ilyen népi ihletésű, ideológiai alapállású írónak gondolom, tehát van ilyen is. Leginkább az Irodalmi Szemle ad teret az ilyen szövegeknek, ami nem azt jelenti, hogy ne publikálna ott bárki. Viszont így kimondva, hogy urbánus, nem is tudom. Grendelre talán szokás mondani, magyarországiak részéről, de nálunk ez nem használatos jelző. És én magyarországi fiatal irodalmárok kritikáiban sem nagyon láttam ezt így leírva. Úgy gondolom, ebből a szempontból is elmúlt egy korszak, és másfajta erőterek mentén rendeződnek a konfliktusok. Nálunk például folyóiratok és kiadók pozícióharca figyelhető meg, ha erre lennél kíváncsi. Van, ugye, a Kalligram, amelyet mindenki ismer, óriási és minőségi könyvterméssel, ma már a legjobb magyarországi szerzők müveinek is kiadója, ráadásul a szlovák kiadók között is meghatározó szellemi műhely, és még ehhez társul a Kalligram folyóirat, amely most is, így vizuá
