Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Zirig Árpád: Az örök idővel... (vers)
Száz éve született József Attila a költő tevékenységében, hogy müvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget. Bizonyára sokak fülében »kenetesen« hangzik, amit itt írok. Hagyjuk ezeket — cinikusságuk mögött vagy a nyers erőtől, erőszaktól való cinkos félelem, vagy a beléje vetett bizalom lappang. Mi, mai költők, nem tehetünk mást, mint hogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt, ahol a gazdasági jólétjelszavaival és fegyveresen megkísérelik a költők örök ellenfelei a »tömegeket« legjogosabb emberi igényeiktől, a szabadságtól és a szabadságra való törekvésüktől lélekben is eltántorítani.” {Bartóktól Radnótiig, Bp. 1973) ZIRIG ÁRPÁD Az örök idővel... (Emlékezés József Attilára) Elmondhatom, bár szomorú nekem, álltam azokon a talpfákon, síneken, mögöttem tóba hullott a nap, bennem örökre egy lettél te meg a sikoltó alkonyat. Azóta is a szívemben rémült harangverés. A vér színe oly különös gyakran, „Tudod, hogy nincs bocsánat” - mégis naponta csodát várok, e magvadult szürke alkonyaiban. A csöndben meleg, simogató női kezekre vágytál, fönnakadt a vonatfüst a marcona égen, zászló lebben időtlen időkig a tolató vasutas kezében. Itt lebegsz azóta is a nyárfák magasában, mindig mindenkihez közel, de megérkezni nem tudsz! Nekem gyorsan fogy az időm, az örök idővel TE rendelkezel.
