Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - József Attila versei: Ars poetica, Ady Emlékezete, Kész a leltár, Tudod, hogy nincs bocsánat, (Karóval jöttél...) (Talán eltűnök hirtelen...)

József Attila versei

s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit.

Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap.

Sírja hárommillió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat.

Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, - eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök.

Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre.

Fia féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam.

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát.

Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.

Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat.

Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.