Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - TALLÓZÓ - Alexa Károly: Mit ér a Nobel-díj - ha osztrák

TALLÓZÓ dehumanizált regénytérben-regényidőben minden felvetett motívum eltorzul, ön­maga ellentétébe fordul, kifordítódik, Arany szavaira emlékezve „vérbe és ronda- ságba” süllyed. A hagyományos emberi kapcsolatok gyanánt az agresszív ösztön­kiélés eseményei, normális viszonyok helyett a hatalmi helyzetek torz egymásba fonódása, a másik ember iránti figyelem megjelenési formája a kémkedés és a voy- eur-ség. Ahol nincs közösség, ott nem lehet erkölcs sem, ahol az ember azért zár­kózik el az „élettől”, azaz a külvilágtól és mindennapoktól, mert nem hisz azoknak az érvényességében, ott minden érték felszámolódik: lebomlanak a szülő és a gye­rek, a tanár és a diák viszonylatai, elrohad mindaz, ami az elemi férfi és női kap­csolatokat jellemzi, nemcsak hogy érvényüket veszítik az olyasféle szavak, hogy „szeretet”, „érték”, „haza”, „szolidaritás”, „szépség”, „tisztaság”, Jövő”, hanem már le sem íródhatnak. A zene - ez a könyv választott mítosza és médiuma - az a művészet, amelynek az volt és volna a feladata, hogy az érzések szavakkal ki nem fejezhető abszolútumát megközelítse, a zene maga is prostituálódik, Bach és Schu­mann, Schubert és Brahms. Egy koncert arra való alkalom a zongoratanárnő szá­mára, hogy egy muzsikus kislány kabátzsebét megtöltse tört üveggel, hogy az örökre tönkretegye a kezét. Mi marad tehát az emberi létezésből? Marad egy mindenség fölé emelkedő torz tudat, az elbeszélőé, aki magányos kreatúráival kedve szerint bíbelődik, me­gint csak Arany szavaival, a „gonoszság és gúny” jegyében, néhány magányos és romlékony hústömeg, akiket legfeljebb valamiféle hamis tudat morzsáival ajándé­koz meg alkotójuk. A tudattalan hús csak magával és egy másik húsdarabbal fog­lalkozhat. A szexualitás formái itt kizárólag a leselkedés, az önkielégítés, a geron- tofília, a szadizmus, a mazochizmus stb. Ezen a téren a szerző páratlanul gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, amely ismereteket készséggel megoszt olvasóival. Ide véve a helyszíneket, különös tekintettel a peepshow-k és a WC-k sötét és szag­ló helyiségeire, a szerelmi nedvek kombinációra egyéb testi végtermékekkel stb., stb. Egy ilyesféle vázlatos regényismertetés után - egy ilyesféle könyvről és ab­ban a közegben, amelyben egy ilyesféle könyv megíródik, megjelenik, és a legma­gasabb művészeti rangra emelődik - mi más is következhetnék, mint egy indulatos publicisztikai végszó a mai korról általában és az írástudók árulásáról sajátlagosan, a médiumok mindent átható ízlésdiktatúrájáról, esetleg a Nobel-díj végső amorti­zációjáról, a „liberális” „baloldaliság” kóros és álságos egyéniségkultuszáról stb. Ehelyett inkább egy szerény javaslat: gondoljuk végig azt a másfélszáz esztendőt, ami a „borzalmas” Baudelaire és a „konzervatív” Arany János kora óta eltelt nap­jainkig. Ausztriában, Magyarországon vagy bárhol Európában, azaz a „civilizáci­ót” az egész világ számára diktálni óhajtó Európa történelmében... (.Életünk, 2005/1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom