Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: „Eretnek” gondolatok a megújított Magyar értelmező kéziszótár lapozgatása közben
Jakab István ség. (Gondoljunk csak az egykori közigazgatás vagy a szocialista tervgazdálkodás és más területek jellegzetes szavaira!) S az új politikai és gazdasági rendszer kialakulása és napjaink rohamos műszaki fejlődése következtében rengeteg új szó terjedt el (az idősebb nemzedék tagjai sokat nem is értenek közülük). Az akciófilm, állampárt, fekvörendör. internet, mobiltelefon, pártállam, villámposta már az ismertebbek közé tartozik (a kevésbé ismertek említésétől most eltekintünk, mert nem az a célunk, hogy ezekkel megismertessük az olvasót). Néhány régen használatos szónak új jelentése alakult ki; ilyen az átkos (’a pártállam rendszere, korszaka’), átvág (’rászed’, ’becsap’), átvilágítás (’politikai feddhetetlenségi vizsgálat’) stb. Ezek az elemek nem maradhattak ki az új kiadásból. Persze a régi, de az eddigi kiadásokban nem közölt szavak közül is több bekerült, nyilván azért, mert napjainkban gyakoribbá vált a használatuk. (Főként vulgáris és trágár szavakról van itt szó, de olyan rövidítésekről is, amelyek elsősorban a fiatalok nyelvhasználatára jellemzőek: jogsi ’jogosítvány’, bizi ’bizonyítvány’ stb.) A társadalmi változások nyomán kialakult nyelvi változások tehát szükségessé tették az értelmező kéziszótár anyagának felülvizsgálatát, illetve megújítását, sőt bővítését is. A fentebb ismertetett változtatási okokon kívül azt a körülményt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a régebbi kiadásokban egyik-másik politikai fogalom nevének értelmezésében a régi rendszer felfogásának megfelelő szempontok érvényesültek. A felsorolt szokványos okokon kívül ebben az esetben még egy szokatlan is akadt: az 1994-es egri nyelvészkongresszuson felvetődött, hogy a magyar nyelv szótárai nem is említik azokat a változásokat, amelyek a határon túli magyar kisebbségek által használt nyelvváltozatokban bekövetkeztek, s célként fogalmazódott meg az az igény, hogy ezeknek a változatoknak a jellegzetességei is kerüljenek be a magyar nyelv szótáraiba. A Magyar értelmező kéziszótár munkaközössége tervbe vette ennek megvalósítását: a Magyarországon használatos szóanyag megválogatása mellett a határon túli kisebbségi magyarok nyelvváltozataiból is közölnek szavakat, szójelentéseket, szókapcsolatokat. De mint ez gyakran megtörténik, a kezdeti felbuzdulás idővel és a feladatok terhével alábbhagyott, s a végeredmény elmaradt a várttól. A Lanstyák István vezetésével összegyűjtött és közölt szlovákiai magyar anyag sokszorosa az erdélyinek és a kárpátaljainak, feldolgozásuk és beépítésük sem összehangoltan történt; a Vajdaságból meg nem is került specifikus nyelvi anyag a szótárba. így tehát Rajkinnal szólva: „Valami van, de nem az igazi!” Maga az ötlet, illetve a terv eleve szokatlan volt, hiszen a magyar nyelv szótárainak szerkesztői eddig a határon túli magyar kisebbségeknek a többségi nyelv hatása következtében kialakult nyelvváltozatát nem vették figyelembe; annak jellegzetességeit idegen, eleve helytelen, a magyar nyelv szempontjából nemkívánatos sajátosságoknak tartották. Természetesen a szótárhasználók körében sem mindenki fogadta lelkesedéssel az új koncepciót. Még a nyelvészeknek mint szakembereknek egy része sem. A nyelvművelők közül meg egyik-másik „csatát vesztett
