Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Pszichoanalitikus irodalom - Monarchiairodalom, modern irodalom
83 VAJDA BARNABÁS Pszichoanalitikus irodalom - Monarchia-irodalom, modern irodalom? A pszichoanalízis nemcsakhogy eredeti közép-európai fenomén, hanem modem irodalommal való kapcsolata is ezen a kultúrterületen, a Bécs-Budapest-Trieszt háromszögben (Fried István kifejezése) született meg. Ebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy: (1) a magyar irodalom mint a Monarchia kultúrájának integráns része élen járt az irodalmi újításban, amit a pszichoanalízis jelentett, (2) a XX. század eleji magyar irodalom eleve modem irodalom. Úgy vélem, mindkét konklúzió részben teljesen igaz, részben teljesen hamis. Fölfogás kérdése. 1. MONARCHIA-KÖRNYEZET ÉS SKANDALLUMOK Az Osztrák-Magyar Monarchia földrajzi, politikai és kulturális állapotainak következtében a Sigmund Freud-féle pszichoanalitikus mozgalom kezdettől interna- cionális jelleggel bírt. Ezen belül Magyarország pezsgő irodalmi közéletének köszönhetően különösen gyorsan reagált Freudra. Nem mellékesen Budapest mint a Monarchia keleti felének központja a legelső város volt a német nyelvterületen kívül, ahol a mélylélektan tartósabban gyökeret vert. A befogadás szempontjából az olasz- szláv-német-magyar kultúrájú Trieszt ugyan komoly vetélytársa volt1, ám a két város szellemtörténetének részletes elemzése kimutatja, hogy míg a kisváros Triesztben titkos kultúrának számított a pszichoanalízis, addig a magyar fővárosban nyíltan és szinte divatszerűen vállalták ugyanazt. A közvélemény megítélése szempontjából a pszichoanalízist a nevezett térségben két ellentétes hatás: a mohó befogadás és a merev elutasítás egyszerre jellemzi. A gyakorta boldog K. und K. korszakként aposztrofált századfordulón egyrészt sokan kritikátlanul rajongtak éret, de legalább ugyanannyian a polgári társadalom tradicionális közízlésének veszélyeztetőjét látták benne. Ez utóbbiban nagy szerepe volt a pszichoanalízis különféle botrányainak. A legnagyobb botrányt - ha úgy tetszik: a döntő kulturális áttörést - a pszichoanalízis minden bizonnyal a nemiség terén érte el. A szexuális meghatározottság, egész pontosan, hogy az emberi lélek csak a szexuális ösztönrendszer megfejtése révén érthető meg teljesen, Freud tételrendszerének csupán egy kicsi, bár kétségtelenül lényeges eleme, de a kortársak tisztán látását nagyban akadályozták a pszichoanalízis esztétikai lehetőségeit jócskán túlbecsülő freudista munkák. Freud tételeinek laicizálódása, divatként való lobogtatása sőt omnipotens erőszakolása egészen extrém értelmezésekig vezetett. Egyes publicisták azért dicsérték nyilvánosan Freudot, mert végre fölszabadította a vallás terrorja alól az emberiséget; egy Pfister nevű zürichi lelkész a pszichoanalitikus értelmezés alapján „a vallási mániát (bigottságot) perverz erotikára vezette vissza”2; felhozható Stefan Zweig: Marie
