Irodalmi Szemle, 2005

2005/2 - Pereszlényi Sándor: A száműzött (elbeszélés)

48

Pereszlényi Sándor*

A száműzött

I

A fenyvesek között lapuló kisváros parányi vasútállomására lihegve futott be a személyvonat. Jobb napokat látott, asztmás gőzmozdony büszkélkedett a három rozzant kocsi élén, s miután megállt, kényelmesen pöfékelve apró párafelhőket bocsátott a gyantaillatú áprilisi levegőbe.

Kéttucatnyi utas szállt le, csupa férfi. Jólesően nyújtogatták elgémberedett végtagjaikat, arcukra kiült a hosszú és kényelmetlen út végét jelző elégedettség. A végtelennek tűnő út során fesztelen csevegéssel múlatták az időt, viselkedésükben a leghalványabb nyoma sem volt az augusztusi szövetséges katonai megszállást követő tanácstalan zűrzavarnak. Az emberarcú szocializmus hovatovább feledésbe merült, elkezdődött a normalizáció, s a dolgok látszólag lassan visszatértek a régi kerékvágásba.

Bálint őrnagy megállt az állomásépület előtt, s egy pillanatra, ahogy szeme a kehes mozdonyra tévedt, az a bizarr gondolata támadt, hogy nemcsak az utasok arcáról, hanem a kormos gőzmasináról is a megelégedettség jóleső érzése sugárzik fehér párafelhő alakjában, tudatva a világgal, hogy „látjátok, mégis csak sikerült felkapaszkodnom! ”- Szamár - korholta önmagát -, okosabb gondolataid is támadhatnának. Vagy legalább hasznosabbak - dünnyögte kedvetlenül, s elindult a kijárat felé.

A vezérkari őrnagy rosszkedvű volt. Útközben órákig kellett hallgatnia útitársai céltalan fecsegését, s most kedvetlenül vette tudomásul, hogy akik a legtöbb zagyvasággal traktálták egymást, mind leszálltak. Kétségkívül ők is katonatisztek, s minden bizonnyal a tiszti üdülőbe igyekeznek, aminek előreláthatólag az lesz a következménye, hogy az útközben elhangzott ostobaságokat még néhányszor kénytelen lesz végighallgatni.-No, ez is jól kezdődik - morogta mérgesen, s letette útitáskáját az állomás- épület előtt, ahol már húszfőnyi csoport álldogált. Előttük az üdülő egyik alkalmazottja, egy ötven év körüli, hatalmas pocakkal büszkélkedő férfi éppen azt magyarázta, miért nincsenek még itt a kocsik, milyen nagyszerű két hét várja az üdülőket, és különböző jó tanácsokkal tűzdelte tele rögtönzött szónoklatát, melyek közül külön kiemelte, hogy szerinte a világ legjobb csapolt söre, a Bakkecske, az üdülő melletti kiskocsmában kapható.