Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Pomogáts Béla: Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején (előadás)
Fábry Zoltán öröksége a 21. század elején 9 elfogadhatott. Ezt a nemzeti stratégiát Fábry Zoltán igen magas szellemi és erkölcsi színvonalon hirdette és képviselte, vállalva azt is, hogy nézetei által egyszer a bal-, máskor jobboldali politika hivatásos képviselőivel kerül szembe. Ez az erkölcsi erő és emelkedettség nyilvánult meg igen magas szinten emlékezetes, 1946 májusában keltezett, de csak két évtizeddel később (1968-ban a Stószi délelőttök című tanulmánygyűjteményben) megjelent nagyszabású: A vádlott megszólal című védőiratában. Ez a mélyen drámai és nagy erkölcsi emelkedettségről tanúságot tevő nemzetpolitikai védőbeszéd a második világháborút követő idők magyar történelmének alapvető szellemi teljesítményei közé tartozik (akárcsak Bibó István nagy tanulmánya: A demokrácia válsága, Tamási Áron 1956-os írószövetségi nyilatkozattervezete: a Gond és hitvallás vagy éppen az emigráns Márai Sándor költeménye: a Halotti beszéd és Illyés Gyula nagy költői filippikája: az Egy mondat a zsarnokságról. Fábry Zoltán nemzeti stratégiájának (imént vizsgált) három sarkalatos eszméje mit sem veszített időszerűségéből az író halála és a közép-európai átalakulások u- tán, mit sem veszített érvényességéből a huszonegyedik század elején: Magyarország és Szlovákia európai uniós csatlakozásának időszakában. Jól tudom természetesen, hogy azok a magasrendű politikai és erkölcsi ideálok, amelyeket Fábry Zoltán hirdetett, manapság, egy olyan korszakban, amely mindenekelőtt gyakorlati eredményeket kíván elérni, és olyan politikusok számára, akik mindenekelőtt a hatalom és a vagyon megszerzését tekintik a legfőbb értéknek, tulajdonképpen elvontak és távoliak - nem lehet közvetlen és gyakorlati haszonhoz jutni általuk. Mégis, azt hiszem, hogy az európai és a magyar történelem nagy hagyományai; akár a keresztény szolidaritás, akár a szabadelvűség eszmeiségére gondolunk, talán nem tette időszerűtlenekké Fábry gondolatait, nem tette értelmezhetetlenné szellemi örökségét. Az európai integráció ugyanis nem csupán gazdasági vagy hatalmi érdekeket fejez ki és hoz mozgásba, hanem szellemi és erkölcsi értékeket is. A többi között a nemzeti identitás, a szociális igazságosság, a kulturális örökség értékeit - nélkülük talán lehetünk sikeres üzletemberek vagy hatalomtechnikusok, de nem lehetünk európaiak, európai magyarok. Hadd idézzem fel ezért végezetül Fábry Zoltánnak egy közel hét évtizede leírt gondolatát, az Európa és mi című 1938-as írásából, ez meggyőződésem szerint ma is időszerű, mi több, időszerűbb mint valaha. „Európa és mi - ez a kapcsolódás - írta annak idején Fábry Zoltán - szerep és küldetés, hűség és vállalás. »Hazánk, Európa«; mondottuk a kezdet kezdetén. »Hazánk, Európa«; mondjuk ma, amikor diadalmas hírnökök temetését celebrálják és hitehagyói gyalázatát tapsolják. Akik valamikor reménykedve, öneszmélőn kapaszkodtunk beléje, ma a látszólag elveszett posztokon tudatosan igeneljük és vállalón hirdetjük. A csehszlovákiai magyar kisebbség csak mint európai hang és szín jelenthet pluszt az emberi haladás síkján. A magyar nyelv védőkötelezettségein túl, az itteni kisebbség szellemértékké csak így emelheti önmagát.” {Előadás a kassai Fábry Zoltán-napokon 2004. december 5-én.)
