Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Tőzsér Árpád: Molnár Albert meglátogatja Bátory Zsigmondot, a libokovici remetét. Az elkárhozott Faustus szelleme munkához lát (Tanulmány a Faustus Prágában c. drámai költeményhez)
Tőzsér Árpád Molnár Albert meglátogatja Bátory Zsigmondot, a libokovici remetét. Az elkárhozott Faustus szelleme munkához lát (Tanulmány a Faustus Prágában c. drámai költeményhez) Molnár Albert - az irodalomtörténeteink Szenei Molnárja - 1604-ben két hónapot töltött Prágában. Bemutatta a latin-magyar szótárát a császárnak, amelyet az kegyesen fogadott. Az udvari tanácsosok viszont közönséges reformációra való szándékkal s azzal vádolták meg a tudóst, hogy a vásártéri Faustus-ház ördögeivel cimborái. Pápistaságra a bécsi professzorság szép ígéretével intették. Molnár a lelki kényszertől eskóros álomba zuhant, álmában találkozott Mefisztóval és Faustusszal. (Ez utóbbi az elkárhozása után azt a feladatot kapta Lucifertől, hogy- a földre visszatérve - az arra kijelölteket, így Molnárt és Báthoryt is, az örök habozás álapotában tartsa.) - Molnár nem tud dönteni: elfogadja-e a felkínált bécsi katedrát. Felkeresi a Prága mellett, félig száműzetésben élő Báthory Zsigmondot, hogy tanácsot kérjen tőle. - A fejedelem libokovici lakásában vagyunk. A sarokban festőállvány, a készülő, nagyméretű portré a fiatal Báthoryt ábrázolja, energikus, fejedelmi pózban. Ecsetek, festékesdobozok, paletták. A színen Báthory és Molnár. Molnár (szemben áll a szintén álló Báthoryval, kezében a Dictionarium egy példányát tartja) Kegyelmes, nagyságos fejedelem! Köszönöm nagyságodnak, hogy fogadja a tudomány útjának vándorát, ki most a német Altdorf kenyerét eszi, de magyar: nagyságoddal egy nyelvet beszél, s e nyelv dús kincseit szótára szerény ládáiba rakva, most egy példányt nagyságodnak ajánl. (Átadja a kezében tartott könyvet) Báthory Tisztelt Molnár Albert uram, örömmel elfogadom az ajándékodat,
