Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Bodnár Éva versei (Madárfészek, Hazafelé, Fáj, Tátra)
Bodnár Éva versei Fáj Valami rezdül, valami lobban. Valami mozdul, valami koppan: valami fáj... A szavak jönnek: ítélet szól. Maroknyi hited tűnőben valahol. Valami fáj... Vergődés furcsa álmából ébredsz, sima víztükörbe bele sem nézhetsz — valami fáj... Megtépett lelked sebein fátyol. Itt az idő: most búcsúzz a mától, hogy többé ne fájjon, ami MOST fáj! Tátra Elképzelem a tájat újra meg újra, és fájdalom hasít a tudatomba: soha többé nem lesz már a régi, ihletet adó, nyugodt, eszményi... Nem ülök többé úgy a lankáin, hogy elámulok időtlen, büszke fáin... s tétova lépteim az avarban elhalnak az őszi zivatarban. Szorítja a szívemet a kétség: e szörnyűség után, mi jöhet még?! s ahogy a halott erdők szíve vérzik - ugyanúgy vérzik az enyém is.
/
