Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Hudák Katalin: A régió kedves szülötte... (A 75 éves Török Elemér köszöntése)
JUBILÁLÓ ÍRÓK Kívánjuk, Fonod Zoltán élete eddigi tevékenységének a szellemében folytatódjék még sokáig. Tisztelettel és szeretettel küldi sorait és jókívánságait A labán Ferenc A régió kedves szülötte... A 75 éves Török Elemér köszöntése Török Elemér, a Bodrogköz költője, e régió kedves szülötte, aki sohasem titkolta, sőt verseiben, írásaiban mindenkinek tudtára adta, mennyire ragaszkodik ehhez a tájhoz, hetvenöt éves lett. Köteteiben újra és újra felbukkannak az otthon utáni vágyakozásról vagy az otthon tartózkodás adta örömökről tanúskodó költemények. S bennük mindig másképp és egyre szebben zúgnak a jegenyék, amelyek Bodrogközt és mindazt jelképezik, ami után a költő, egy otthontól elszakadt ember, belső békéje helyreállítását remélve, vágyakozik. Török Elemér tájköltő és közéleti költő, de a közéleti költőknek abból a fajtájából való, aki az érzelmeit is „közéletté” tudja tenni. Lelkének legbensőbb rezdüléseit, élményeit is megosztja az olvasóval, s a belsőt a „külsőhöz” közelítve, mintegy objektivizálja verseit, felvértezve így őket a szentimentalizus veszélye ellen is. Megvallom, bennem azok a versei maradtak meg igazán, amelyekből kiérződik a költő egyszerű embersége - fájdalma vagy öröme. Néha elgondolkodom rajta, miért olyan nagy dolog számunkra, ha a versek segítségével átléphetünk egy másik dimenzióba, egy másik ember életébe. Mire jó ez? A menekülés ösztöne vagy inkább az önmagunk megismerésének a vágya hajt bennünket abba a „másik világba”? Megvallom, engem ez is, az is. A vershez kell menekülnöm, ha túl szürkék a napjaim, ha túl felszínesek a kapcsolataim, és ha nem találok értéket a környezetemben. Ilyenkor veszem elő Török Elemér verseit is. Sorai közé „menekülve” a szürke hétköznapokból hiányzó színeket, értékeket, mélységeket találok. Néha pedig éppen hogy a saját véleményemet, érzéseimet fedezem fel egy- egy versében. Ha még sohasem láttam volna személyesen a költőt, akkor is elmondhatnám: ismerem ezt az embert. Mert kulcsot adott a saját világához, hogy megismerhessem. Őt és vele együtt önmagamat is. De én más jellegű segítséget is kaptam Török Elemértől. Annak idején segítségére sietett egy olyan kezdő költőnek, aki kétségek között hányódva töprengett, vajon mások számára is értékesek-e a versei. Én voltam az a költő.
