Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században, Babits Mihály (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században A rákövetkező két esztendőben ez a pacifista hang nagyon megkeményedik. A Húsvét előtt és a Fortissimo Babits két legismertebb és legszenvedélyesebb háborúellenes verse. Mind a kettő egyenrangú társa Ady nagy pacifista verseinek. Babits moralizmusa olyan szenvedélyes hangon szól ezekben a költeményekben, amilyennek nincs párja korábbi lírájában, de a korabeli magyar költészetben sem. Ilyen indulattal, ilyen pátosszal utoljára Vörösmarty Mihály szólt a magyar lírában, a szabadságharc leverését követő két nagy versében, az Előszóban és a Vén cigányban. Ami ma is megragadó a Húsvét előttben és a Fortissimóban, az nem a költő háborúellenességének morális tisztasága és egyértelműsége, hanem az eksztatikussá felfokozott hang, amely, úgy tűnik, már-már szétrobbantja a szöveget, ha azt a szigorú forma mintegy abroncsként a legforróbb pillanatokban is nem tartaná össze. Ez a feszültség indulatok és formai fegyelem között még Babits költészetében is párját ritkítja. Hogy ez a két vers ilyen nagy hatású tud lenni, nem kis részben a késleltető szerkezet tökélyre vitt alkalmazásának köszönhető vagy éppen a jelzők már-már elviselhetetlen halmozásának a Húsvét előtt csúcspontján: ki először mondja ki azt a szót, ki először el meri mondani, kiáltani, bátor, bátor, azt a varázsszót, százezrek várta, lélekzetadó, szent, embermegváltó, visszaadó nemzetmegmentő, kapunyitó, szabadító drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! De míg, Rába György szavaival, „A Húsvét előtt hangnem- és szempontváltást is jelentő idilli befejezése drámai feloldással egyértelmű”06', ugyanez messze nem mondható el a Fortissimóról. Mély rezignáltság és kiábrándulás, az emberi fajnak már-már megvetése cseng ki a vers utolsó soraiból: Jó volna süketen csírázni mint virághagyma föld alatt: minden süket, földben, Istenben csak az ember szakadt ki a süket Istenből iszonyokra kikelt belőle féreg-módon, Isten férgének, viszkető nyüzsgésére, fájni - mert ami nem süket Isten: fájdalom, míg az Istenbe visszahal! A Fortissimót ért vádakra és a verset közlő Nyugat-szám elkobzására akár válasz is lehetne a Zsoltár gyermekhangra c. vers, különösképpen pedig annak a- lább következő sorai:
