Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - MARGÓ - Cséplő Ferenc: Egy kerékpáros őrvezető viszontagságai (emlékek)
MARGÓ így került most már rövid időn belül a „mi kerékpáros őrvezetőnk” harmadszor is haza. Pár nap alatt kipihente a csavargás, koplalás, véget nem érő ijedelmek fáradságát és jelentkezett a pótkeretjénél. Abban reménykedett, hogy már többször nem irányítják a frontra. Csak megjött már az esze a legfőbb hadvezetőségnek és nem küld több embert a halálba egy olyan ügyért, amelyik már az induláskor is téves volt?! Tévedett! Éppen indulóban volt a századukhoz egy teherautó. Már összegyűlt egy félszakasznyi csellengő, olyanokból akiknek lejárt a szabadságuk, bevégződött a kórházi kezelésük, meg hasonló okokból. Lábas szakaszvezető parancsnoksága alatt egy késő novemberi délután elindultak egy rozoga teherautón ki a kaszárnyából. A negyedik utcában azonban már leálltak. Bevitték az egyik tag hosszú udvarába a kocsit és a többiek szétszéledtek éjszakára búcsúzkodni. Reggel aztán tényleg elindultak, de egy jó vargabetűvel: előbb felmentek Lévára az ott búcsúzkodó segédvezetőért. Onnan aztán le délnek: irány Vác és Pest. Mire odaértek annyira „összerázódott” a társaság, hogy kialakulhatott az egységes vélemény: ők mindannyian érvényesnek tartják a legfelsőbb hadúr október 15-i fegyverletételét és tűz- szüneti parancsát. Ehhez tartják magukat. Amúgy is milyen hülyeség lenne menni a front felé, amikor az jön felénk. Bemennek még Pestre, de onnan egy lépést se kelet felé. Mire beértek Pestre, addigra némi segítséggel besültek a kocsi motorjának a dugattyúi. A katonai gépjárműjavítóból egy dühös ezredes elzavarta őket a Váci úti nagyjavítóba, mert nekik az ilyen javításhoz nincsenek szerszámaik. A kocsi sofőrje, Berki tizedes, a szükséges díszebéd és egy kis jófajta hazai kíséretében adta át a kocsit:- Szaktársak, a felettesek parancsa az, hogy a járgány már holnapra menetkész legyen, mert ha mi íziben ki nem megyünk vele a harcba, nélkülünk összedűl a front. Mi viszont azt mondjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Nélkülünk még el lesznek azok ott néhány napig. Nekünk nem olyan sürgős az út. Ha az ezredes úrnak sürgős, ott van neki a behemót Admirálja, üljön bele és már röpülhet is. Ezek után mondják meg, mit jelentsünk a parancsnoknak, hány napot?- Legkevesebb három-négy nap - volt a kurta, de határozott felelet. A terminus hallatára a parancsnok utasítására az ügyeletes szakaszvezető kiállított a csapat tagjainak háromnapos eltávozást. Ez újabb hazai ellenében további négy nap szabadot hozott, tekintettel a szerelők jelentésére, hogy még nem jött meg a szükséges alkatrész. Utána jelentkeztek a századorvosuknál, Hetényi zászlósnál, hogy a parancs szerint viszik magukkal a csapattestükhöz. Az viszont kapva az alkalmon, a kocsin, átköltöztette velük az anyósáékat Budáról Pestre. Ekkor megállapították, hogy a kocsi a terepen, megterhelve nem húz. Ez további napokat hozott, és mire tényleg elindultak volna, az oroszok már Pest elővárosainál voltak. Kelet felé végleg lezárult az út. * * * Közben a sok eltávozás föltűnt a csapattal tartó Kecskés szakaszvezető feleségének, hogy a társaságból már mindenki volt otthon, nem is egyszer, az ő ura meg egyszer sem! Ezt fölöttébb igazságtalannak találta és fogta magát: bement a pótkerethez magyarázatért. Ebből lett a baj! Kecskés jöhetett volna haza éppen úgy mint a többiek, csakhogy ő összeismerkedett egy tüzes csaplárosnéval az egyik ferencvárosi sörözőben, akinek az urát még a nyáron eltűntnek nyilvánították. A szakaszvezető úrnak annyira megtetszett
