Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Aich Péter: A naumburgi fivérek (esszé)
A naumburgi fivérek életében és a történelemben az a váratlan fordulat, amely Európa további sorsára sem volt jelentéktelen hatással. Az történt ugyanis, hogy Ekkehardot egy kolostorban meggyilkolták, császári ambíciói tehát nem teljesülhettek, helyette a lebzselő II. (Civakodó) Henrik lett a császár, aki a keleti végeket, mivel ő inkább délre pislogott, más módszerrel próbálta megszerezni, éspedig úgy, hogy Gizella lányát ravaszul a kalandozó magyarok főnökének a fiához adta feleségül. Ebből ugyan nem sok lett, mármint a keleti hódításból, többek között azért, mert Vajknak, azaz Istvánnak erről némileg más elképzelése volt, túl óvatosan segítettem, gondolta Henrik sajnálkozva, ez a Vajk, vagy hogy hívják most, a pimasz, megerősödött, bár titokban büszke volt vejére, legfőképp azért, mert annyira mégsem erősödött meg, hogy tartania kellett volna tőle, amióta a Lech mezőn, ugyebár, onnan tehát nem fenyegette veszély, de persze szabad átjárás sem volt arra, a slepp, amelyet sikerült Gizellával becsempészni oda, túl otthonosan kezdte érezni magát, ezért alakult (többek között) a további történelem úgy, hogy a Drang nach Osten helyett akkor ideiglenesen Drang nach Süden lett, végül az sem rossz ötlet, a Római Birodalom fölújítása Nagy Károly példája nyomán, aminek következtében a szlávokkal való harc egyelőre a perifériára került, vagyis jobban mondva a szászok ügye lett, majd elszórakoznak velük. Ekkehard meisseni őrgróf nagyravágyásának tehát gyilkos tőr vetett véget. Ami örökségként utána maradt, az a két fia és a naumburgi erőd volt. Ja igen, még az öccse is, Gunzelin, akit nem gyilkoltak meg, bár szintén nagyravágyó volt és gazdagságra é- hes, de nem annyira, és amint már említettük, nem is volt olyan fantáziadús, mint a bátyja, akit tehetségtelenül utánozni próbált, igaz, csak szerényen, különben Ekkehard rámordult, azaz kevésbé kellett tartani tőle, meg nem is mászkált olyan sokat életveszélyes helyeken, ő otthonról ármánykodott (eléggé földhöz ragadtan s átlátszóan) mások hátára kapaszkodva, s Ekkehard halála után - érthetően - több önbizalommal. Nagyravágyá- sa azon mesterkedésben merült ki, hogy két unokaöccsét igyekezett kitúrni Naumburgból és egyéb birtokából, de csak annyit ért el, hogy a két testvérnek egyébre nem akadt ideje, mivel Gunzelin bácsikájukkal kellett hadakozniuk, primitív cselfogásait elhárítani, s ez Henriknek igen jól jött, támogatta is mindkét félt ebbéli foglalatosságában egy kis szemfényvesztő aprópénzzel, s főleg bátorító szóval, mert katonát aztán nem küldött, az neki kellett délen, jól bevált módszer ez. Meg is lett ennek az eredménye: ezek után nem igen mozdultak a dolgok se kelet, se dél felé, de még otthon sem. I. Ekkehard elképzelése egy tőr hegyén végezte, szentségtörő módon éppen egy kolostorban, ugye, Henriké a civakodáson, közben otthon az urak sikeresen halomra gyilkolták egymást és alattvalóikat, s csak akkor volt köztük egyetértés, amikor a császárt kellett megfékezni, bár ez csak látszólag volt közös érdek, hiszen mindenki önmagára gondolt. Ezt tette egyébként 1. Ekkehard két fia is. Ügy- gyel-bajjal lerázták Gunzelin bácsikájuk érdeklődését, ez viszont annyira legyöngítette őket, hogy az apjuktól örökölt magasröptű elképzeléseket modifikálni kellett, már azért is, mert ők sem voltak olyan magasröptüek. Miután befejezték a vár építését, apjuk földi maradványait áthozatták ide, álmát azonban nem sikerült föléleszteni. Igaz, ezt még nem tudták, nem is sejtették, s úgy tettek, mintha minden rendben volna, azaz mintha fáradhatatlanul apjuk nyomdokában haladnának, s folytatták a törtetést a zsákutcába. Hamarosan ugyan egy dóm építésén kezdtek gondolkodni, mert eszükbejutott, apjuk említett valamit a püspökről és püspökségről, persze a gondolat lényegét sírba vitte az öreg,
