Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Csehy Zoltán versei (A Hart Crane-kagyló kiemelése, Feljárat a Berryman-tanszékre, Én, Liszti László, A perzsa freskófestő)
Csehy Zoltán versei egy emlék: a jégkocka lassan siklott testén, nem is tudom, hogy hihettünk annyira a vágyban, végül maradt a pohár örökös örvénylő mélye, s a betántorgás az amerikai irodalomtörténetbe, valami kis, hűvös, árnyas alfejezetbe kritikusokon, műértőkön, antikváriusokon innen, de inkább túl r En, Liszti László Ki írná meg életem regényét 250 oldalon? Részletezve minden perverziót, fekete misét? Szenvtelenségben tegyen túl mindenen, s legyen pontos, akár a biblia. Az első fejezet címe ez legyen: Liszti László, a vérszomjas szodomita, A leírás olyan pontos legyen, ha felolvassák, hasson úgy, akár egy alkimista varázsformula vagy egy őszinte pápista fohász. Nevezze néven társaim a kéjben: Jancsit, a fiatal, mézes húsú szőke inast, unokatestvérem, Liszti János Kristóf szolgáját, a hamvas rozmaringot, Girgellt (ó meddig csábítgattam! mennyi mágia, férfias varázslat), a beszari, hangos Dudás Györgyöt, és hát az égi amethystust, a szép Szentpéterit, persze. Aztán kell egy fejezet a csecsemőgyilkosságokról, (volt pár) a médiát, az utókort érdekli az ilyesmi, s határtalan sikollyá fűszerez minden gügyögést. A bécsi és a pozsonyi kurvákról se feledkezz meg, ezt a fejezetet illusztráld metszetekkel, legyenek rajta combok, áradjon ki mindből a rossz szag, a betegség szele, s jelöld az alkímia rendje szerint titkos jelekkel a kéjek fajait, melyekben sosem volt igazán részem. Én, Liszti László, hazafias szodomita, ezt hagyom tinéktek: őrizzétek emlékezetetekben
