Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - TALLÓZÓ - Takács Ferenc: A szellem garabonciása (Arthur Koestler)
TALLÓZÓ 1939-ben, a háború kitörésekor Franciaországban internálják, majd Angliába érkezve az ottani hatóságok is bezárják, igaz, rövid időre. A háború idején a brit hadseregben szolgál, 1948-tól brit állampolgár, de később is hosszabb időszakokat tölt Franciaországban és az USA-ban. 1938-ban - spanyolországi élményeinek hatására és a kommunista népfrontpolitika kétszínűségét felismerve - kilép a kommunista pártból. Csalódását hitvesztésként éli meg, melynek - mint később megjegyzi - „életre szóló morális kaccen- jammer” volt a következménye. Ennek a másnaposságnak, keserű kijózanodásnak a borúlátó foglalatai Koestler antisztálinista töltetű, a szovjetkommunizmust ízekre szedő, a kommunista utópia megvalósíthatóságának a képtelen voltát taglaló írásai: esszéi, politikai publicisztikája, s leginkább megrázó politikai pamfletregénye, a Sötétség délben (1940), a bolsevik ethosznak és a sztálini kirakatpereknek a pontos és kegyetlen anatómiája. Igazán híressé ez a regény tette - mint ahogy igazán hírhedtté is, a vasfüggöny másik oldalán, ahonnan nézve Koestler ekkor, a negyvenes-ötve- nes években a hidegháború fanatikus keresztes lovagjának látszott, egy ellentétes előjelű hit, az antikommunizmus megszállottjának. Pedig az ötvenes évek elejétől a „politikai” Koestler már átadja a helyét egy másik Koestlemek. A szépírónak, aki majd két remek kötetbe foglalja ifjúkorának emlékeit. De a szellem és a tudomány konkvisztádorának, sőt kalandorának is, annak a Koestlernek, aki elfogulatlan merészséggel ír könyvhossznyi esszét a modern természettudomány születéséről, a művészeti és a tudományos kreativitásról, az elme és az agy evolúciójáról, s van mersze mindezen szaktudományos súlyú tárgyakról önálló véleményt nyilvánítani és szokatlan következtetéseket levonni. Aki hozzászól, Albert Camus társaságában, a halálbüntetésről szóló vitához, és az antiszemitizmus tárgyában tesz közzé provokatív eszmefuttatást. Aki - dacolva az ortodox tudományos állásponttal - gyanús helyekre, ingoványos vidékekre merészkedik be, amikor a darwinizmust ötvözni próbálja a lamarckiánus felfogással, amikor hajlandó érdemben foglalkozni Jung szinkronicitáselméletével, az ESP-vel és hasonlókkal, és amikor a zsidó vallású kazár birodalom népe és a honfoglaló magyarok között pendít meg vallási-etnikai öszszefüggéseket. Ez a másik Koestler, a teljesebb Koestler: a huszadik századba tévedt univerzális intellektus, afféle reneszánsz csodatudós, a közönséget a szellem különös mutatványaival elkápráztató garabonciás. Örök vándordiák és született hontalan. Egy hazát őrzött magában haláláig: a magyar költészetet. Németül és angolul írt, de az otthoniét nyelvét mindhalálig Vörösmarty Mihály és József Attila jelentette számára. Népszabadság, 2005. szeptember 5.
