Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KITÜNTETETTEK - Fónod Zoltán: Erőt és derűt az új kihívásokhoz...
KITÜNTETETTEK Duba Gyulát József Attila-díjjal tüntették ki Erőt és derűt az új kihívásokhoz... Fél évszázados írói pályáját ismerve röstellem leírni, hogy a politika és az irodalom „ügyeletesei” most tartották Duba Gyulát alkalmasnak arra, hogy József Attila-díjjal tüntessék ki. A jobb későn, mint soha elve szerint talán örülni is lehetne annak, hogy végre hozzá is elért a sor, írói munkássága szerint azonban ezt a díjat jóval korábban is kiérdemelte volna. Ezt a díjat a fiatalabb nemzedék vagy a középgeneráció tagjai szokták kapni, így kb. húsz évvel ezelőtt lett volna időszerű. Munkássága alapján már akkor megérdemelte volna! Művei az elmúlt évtizedekben többezres példányszámban kerültek Magyarországra, a közös könyvkiadási e- gyezmény alapján, s népszerűsége, megbecsültsége is jelentős volt. Kisebbségi író számára, persze húsz évvel ezelőtt az állami kitüntetés szóba sem jöhetett, nehogy „a csehszlovák (román, stb. elvtársak)” félreértsék a helyzetet. Akkortájt egyébként is a „kettős kötődés elve” meg a „hídszerep” volt a menő, a kisebbségi írók számára legfőképpen azért, hogy a nemzetiségi irodalmak megőrizhessék az egyetemes magyar irodalomhoz való tartozásukat. Az első József Attila-díjas írónk Grendel Lajos volt (1990), őt követte Gál Sándor, Cselényi László, majd Hizsnyai Zoltán. Egyetlen írónk, akit (köztes „átszálló” nélkül) Kossuth-díjjal tüntettek ki, Dobos László volt, 1994-ben vette át a Kossuth-díjat. Őt követte Grendel Lajos, majd ebben az évben Tőzsér Árpád. A kitüntetések történetéhez tartozik, hogy a szlovákiai magyar írók közül Rácz Olivér (1981), Duba Gyula (1983), Tőzsér Árpád (1988) és Grendel Lajos (1989) „Érdemes Művész” címet kapott a csehszlovák államtól. Dobos évekig „publikációs til- tás”alatt állt, így „fekete bárányként” nem termett számára állami kitüntetés. A Szlovák Irodalmi Alap Madách-díját (még a „bárány-korszak” előtt!) 1964-ben kapta, majd a „konszolidációs évek” után a Csehszlovák írószövetség Nemzetiségi Díjával tűntették ki (1988). A nyolcvanas évek vége jelentette az „áttörést”. Grendel Lajos 1987-ben a Magyar írószövetség Díját nyerte el, 1988-ban pedig a Déry Tibor-jutalmat. 1988-ban Dobos László elnyerte A Magyar Művészetért Díjat, majd 1990-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrend-jével tüntették ki. A többszörös Madách-díjas Duba Gyulát, hatvanadik születésnapjára (mások mellett!), a Magyar Köztársaság Csillagrendjével tűntették ki (1990). A hetvenedik születésnapi kitüntetési javaslat (2000-ben!) az akkori magyar kormány hivatali útvesztőjében (sajnálatosan!) eltévedt. Ez a mostani viszont szépségflastromnak is kevés! Talán örülni kellene, hogy ha megkésve is, mégis csak „gazdára” talált az ő e- setében is a József Attila-díj. Nem maradhatunk azonban adósak azzal a megjegyzéssel, hogy azoknak, akik a díjat odaítélték, legalább egy érettségiző diák szintjén
