Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Az interaktív líra
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Mikszáth és az exkommunikált Rejtő Jenő, Zilahy Lajos vagy Faludy György.” (II. 62.) A populáris regiszter Orbán János Dénes legjobb szövegeiben interaktív esztétikai viszonyba lép a magasirodalom kánonjának elemeivel, viszonylagosítja a lírai megszólalás nyelvi feltételeit, azaz a többsíkú olvasás szövegbe kódolt jelenlétére hívja fel a figyelmet. A regiszterkeverés mint vitális, progresszív erő leginkább az Intró: A Szappan-repp című nyitóversben teszi olvashatóvá önmagát. Az ars poeticaként vagy kiáltványként is értelmezhető szöveg a líra médiaiizálódásának szuggesztív tapasztalatát a határátlépés szimbolikus aktusához köti. Olyan populáris hatásesztétika körvonalazódik a szövegben, amely számára a jelentés a rögzült befogadói stratégiák felülvizsgálatára hív fel. A magas és alacsony irodalom kódjai közti határ és annak eltörlése a hagyományt a folytonosságok és megszakítások lezárhatatlan nyelvi terrénumaként kezeli, miközben a lírai jelentés transzgresz- szitvitása érdekében forgatja fel a rögzült olvasói kódokat: „Csak annyit: vérbajként hintem a szépet, és így is, úgy is megduglak téged, s fertőző art-om száz alakban becsúszik szívedbe, mint a szappan!” (Intró: A Szappan-repp, I. 7.) A populáris regiszter mint a radikális lírai-nyelvi szubverzió és a befogadói kódokat felforgató elem a populáris nyelv hasznosíthatósága szempontjából járhatóbb útnak tűnik számomra, mint a populáris regiszter lefelé irányuló törekvései. A radikális szexualitás, a befogadói kódok szubverziója, a határátlépés lehetőségei vagy a befogadói kódok feszültsége nélkül az orbáni szöveg némely szöveghelyeken a szleng egyszerű imitációjának, szentenciák és közhelyek funkciótlan halmozásának, az almanachlíra posztmodemizált variációjának tűnik. Az első esetre a Segíts szavadra lelnem Balassi-strófákban írt (egyébként akár stílusbravúrnak is felfogható) szövege a legmegfelelőbb példa: „O, dzsukel beköpő vamzer masnikötő - balhéztam, markecoltam! Sosem lettem ajser: kapcarej, jassz, kajfer, ganef, hímringyó voltam, brancsban mindig vatta. Hesszül leszívatva kaptárba sóheroltak.” (I. 191.) Némely Orbán-versben pedig a közhelyek borítják el annyira a verset, hogy a populáris regiszter paradox módon egy idő után elkoptatott toposzok halmozódásaként olvasódik, s a költészet tétjévé ezeken a szöveghelyeken mintha a konzervatív olvasói kódok megerősítése válna. Ilyennek tartom például az Isten szaga
