Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - MARGÓ - Zalabai Zsigmond : Filosznapló

Filosznapló

Másokis halálnak mert horgára esnek; el veszik esetét az halotti testnek.

Hol van dariusnak számtolan sok kintse,

Vélte, hogy az halál aztott meg tekéntse,

Nem volt kellemetes életét hogy mentse;

Őtettis kötött halálnak bilintse.

Halálnak bilintse Helenát köttötte,

Noha a természet ékesnek ott tette,

Halál mérges nyila kedvesnek nem vette,

Kegyes szép termete tűle nem mentette Hol vagyon Jonatán [? ] Dávid bátorsága?

Hol vagyon élteknek meg hit társaságha?

Hol élteknek tartott igasságha?

Most vagyon haláltul el vált valosagha.

Tullius hol vagyon, ékességh szollása?

Nem használt most hiszem, nyelvemnek mondása,

Halál kaszájátul lett élte romlása;

így volt ’s lesz mindenek áltola múlása.

Énis én sorsomhoz, éltem még élhettem,

hoszabbodik éltem továbbis reméltem;

Amidőn minden jött rajtam lenni véltem:

Akkor csak halálnak horgára kerültem.

Oh te én érettem magas keresztfára,

Feszített Jesusom, Lelkemnek sáfára;

Öntötted véredett, bűnöm mosására,

Lelkemnek hogy légyen boldogulására.

Ha azért véredett nem az igazakért

Sem az meg ditsőült Mennyei Szentekért, Öntötted, oldalad nem azért öntött vért hanem én érettem ’s a több bűnösökért.

Ezeket engedgye véred ontásáért

Szoszollo Anyádnak érdemes voltáért Ditsőült Szenteknek Sz: Imádságáért én bűnös lelkemnek adgy Menyben örök bért. Jövel azért Jesus vedd hozzád Lelkemet,

Ki ítélet Napkor meg hervatt testemet,

Isméd fel támasztod, adsz nékem örömet;

Jövel Jesus Xtus, vedd hozzád Lelkemet. Ámen.