Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)
a forrongások korát éljük...” get felmutatni képes írótársadalom? Miért ássák egyre mélyebbre ... a lövészárkokat... a magukba gabalyodott szekértáborok?- Az imént beszéltem már arról, hogy a magyar irodalom szellemi, lelki, erkölcsi egysége felmorzsolódott a rendszerváltozást követő ideológiai és politikai küzdelmek során. Annak ellenére, hogy a zsarnoki rendszerrel szemben hatékony szellemi fegyverként használt irodalmi egység (1956-ban is, a nyolcvanas években is!) történelmi szerepet töltött be, és mint az új eszmék műhelye kifejezetten hozzájárult a kommunista rendszer fellazításához, majd megbuktatásához. Az irodalom belső szolidaritásának megtörése - és emellett nem egy személyes írói ambíció - okozta azt, hogy már a kilencvenes években több új írószervezet jött létre, és ezek többnyire az írószövetség ellenében próbálták meghatározni saját identitásukat és törekvéseiket. Ez a folyamat mára teljes mértékben kibontakozott, mi több, hiszterializáló- dott, azaz figyelmen kívül hagyta az ésszerűség követelményeit. Kétségtelenül hibát követett el a Magyar írószövetség, midőn vezetősége képtelen volt kezelni azt a konfliktust, amely az esztendő elején Döbrentei Kornél valóban elfogadhatatlan köztéri felszólalása nyomán kialakult. De hibát követtek el azok is, akik a kiiratko- zási kampányt kezdeményezték, és a nagy történelmi hagyományokat képviselő írószövetséget megpróbálták (és nem is siker nélkül) lejáratni. Mindebben a történetben szomorú szerepet kaptak kisebb csoportok és személyek ambíciói is. Mára a helyzet kétségtelenül elmérgesedett, s azokat a hangokat, például néhány erdélyi írótársunk: Kántor Lajos és Gálfalvi György hangját, amelyek szerették volna értelmes mederben tartani a diskurzust, és csillapítani a szenvedélyeket, valójában e- gyik oldalon sem hallgatták meg. Nem hiszem, hogy az irodalmi életben mára kialakult „állóháború” dicső fejezetként fog bevonulni literatúránk történetébe • Szép, kerek évforduló ez a mostani! Milyen érzések környékeznek a férfikor eme felejtésre érdemes stációján? Eddigi életed során jóformán mindent megkaptál, amit a szakmában el lehetett érni. Az MTA doktora vagy, Széchenyi-díjas, híred, neved, rangod, kutatói, közéleti, irodalomkritikusi és irodalomtudósi munkásságod írásaid, könyveid légiói bizonyítják. Milyen terveid, elképzeléseid vannak, mi az, amit még meg kell írnod?- Olykor magam is meglepődöm azon, hogy milyen sok elismerést hozott számomra a mögöttem lévő másfél évtized. Van egy kisebb faládikám, valóságos asztalosremek (a feleségemtől kaptam ajándékba), ez mára megtelt díszes plakettekkel és oklevelekkel - Kassán is megkaptam a Fábry Zoltán-díjat két esztendeje. Mindennek természetesen örülök, hiszen korábban, a rendszerváltozás előtt, szinte minden hivatalos elismerés messze elkerült. A kis ládika azonban nem jelenti azt, hogy most már visszavonulva csak emlékeimmel és a pihenéssel foglalkozom. Időm nagy részét leköti az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia élén végzett munka, mindazonáltal vannak irodalomtörténet-írói terveim. Tanulmánya
