Irodalmi Szemle, 2004

2004/10 - 450 ÉVE SZÜLETETT BALASSI BÁLINT - Tőzsér Árpád: A drámaköltő Balassi Bálint (tanulmány)

450 éve született Balassi Bálint

Amadeo di Francesco a már idézett művében meggyőzően kifejti és dokumentálja, hogy „A vers (az O nagy kerek kék ég..., T. A.) ... bizonyos értelemben, a drámafordítási munka egészének a visszhangja: nem csupán az I. felvonás IV. jelenetének az újradolgozása, hanem valóságos szintézise mindazoknak az új költői törekvéseknek, melyek a Casteletti pásztorjátékával való találkozás hatására keletkeztek”9. A monográfus főleg a bolyongás, a kedvesnek a szerelmes férfi szívébe „felmetszett” képe, valamint a „lepentőcske” (pillangó) motívumát emeli ki mint olyan mozzanatokat, amelyek bár a dráma különböző helyein fordulnak elő, Balassi korábbi költészetének hasonló mozzanataival felerősödve, azokkal egyetlen szintézisben és teljesen új versalakulatban szervesülve, az I. felvonás IV. jelenetének megfelelő helyére kerültek.

Az észrevétel kitűnő és több mint érdekes, mert felveti azt a (Francesco által meg nem fogalmazott) lehetőséget is, hogy a költőt a dráma első olvasása, tanulmányozása során a jelzett rész ragadta meg a leginkább, s esetleg ezt a részt fordította le legelőször. S tette ezt talán azzal a szándékkal, hogy Selvaggio természethez forduló szerelmi panaszának hatásos jelenetébe beledolgozza a dráma teljes motívumrendszerét, s azt saját kozmikus „indulataival” és „vágyakozásával”, valamint a már korábban kialakított költői eszközeivel, metaforarendszerével hiper- bolizálva, saját versként, az éppen befejezett Júlia-ciklus végére helyezi.

E mellett a lehetőség mellett több tény- és szövegérv is szól. Vegyük őket

sorra:- az I. felvonás IV. jelenetének szóban forgó Selvaggio-monológjából teljességgel hiányzik a Balassi-vers mindenséget megszólító első strófája („O nagy kerek kég ég, dicsőség, fényesség, / csillagok palotája... ” stb.); meg lehet azonban a strófa kozmoszát feleltetni az I. felvonás I. jelenetében, az első Credulo-monológ- ban megképződő hajnal-nappal-éjszaka-hold-ég-csillagok kiszögeilésű kozmikus térrel; így lesz a dráma kezdete a vers kezdete is; egyetlen példa a megfelelő eredeti (olasz) szöveg kozmikus kiterjedéseire és költői szépségére: „Ma quandopoi ti veggio aprir il cielo / Al novo giorno, e discacciar le stelle ”10 (saját fordításomban: „De mikor látom, hogyan nyitod meg az égboltot / a holnapi nap előtt, leterelve róla a csillagokat... ”);- a monológ mint a Comoedia (azaz az /Imar///;-magyarítás) teljes motívumrendszerének a szintézise Balassi szövegében, az I. felvonás IV. jelenetében valahogyan nincs a helyén; a dráma elején vagy végén tudnánk neki funkciót elképzelni, itt nem; a lírai összefoglalásnak ez az (adott helyen való) funkciótlansá- ga csak úgy érthető/értelmezhető, hogy a már előzetesen kész vers utólagosan került oda;- a Júlia-ciklus végén álló O nagy kerek kék ég kolofonjának az adataiból („Jó hamar lovakért járván Érdél földét... ” stb.) az irodalomtörténészek általában azt a következtetést vonják le, hogy a költő a Comoediát is (akárcsak a verset) Erdélyben, 1589 telén fordította-írta11; a dráma ajánlása (ha feltételezzük, hogy a for-